A hatlamas híd és kapu //KM//

A hatalmas híd ível át a gyors folyású folyó felett, melyen átkelve a kalandor eléri Imladris kapuit. A kaput tünde őrök óvják, de az érkezetteket beeresztik, hiszen bíznak az erdőben tevékenykedő társaikban, kik óvják a menedéket.

*Gid megérkezik. A táj csendes, és nyugodt. Körbenéz, és a pattanásig feszülő idegei megnyugszanak. MOst már nem nagyon figyel sem az ellenségre, sem a zavaró tényezőkre, csak ide. Észrevesz pár őrt. Odamegy, és Árnyék a nyomában liheg. Megszólal.*
- Én Gildraen vagyok. Lothloirieni Gildraen. -helyesbít- Szeretnék megszállni, és megpihenni. És ha lehet, beszélni Elrondal.
*Néz az őrre, és közben a leopárd megszagol körben mindent. Gid leveszi a csukját. Alóla hosszú szőke haj buggyan ki, ami már túlnőtte a derekát. Szeme most végre napok után kék. Arcát egy ékes mosoly díszíti. Kis pisze orra szimatol, de nem érez semmit, csak pár virágot. Kissé oldalra billenti a fejét, és így várja a választ.*

*Az őrök állnak, és nem is néznek talán. Gid közelebb megy, és most, hogy a fák árnyéka rájuk vetődik, észre veszi, hogy alszanak. Gid bosszankodva húzza vissza a csuklyáját, és belép a nagy kapun. Ot gyönyörű táj tárul a szeme elé. Gid lélegzete eláll, pedig már járt itt. Belép, és nem sokára észreveszi a kis házat, ahova jött.*

*Valóban elbóbiskoltak egy kicsit az őrök.De felkelnek és látják a csuklyás alakot befelé menet.Kicsit megrémülnek, de aztán eszükbe jut, hogy Bakacsinerdei "kollégáik" biztos végeztek volna a látogatóval ha nem ide illő lenne*