A menedék

Ide írjon minden megfáradt vendég, ki Imladrisba érkezett! Itt találhatnak maguknak szállást, s meleg kosztot is...

*A férfi mellett lépked miközben egyfolytában nézelődik.Mikor meghallja a "Gyönyörű épület" szavakat, Elrond úr lakhelyére pillant*
- Valóban...
*állapítja meg majd lovára pillant és a vendéglő ajtajára.Megáll és a páncélos férfire néz*
- Lenne egy kérdésem...
*kezdi majd vesz egy mély levegőt és be is fejezi*
- Mond csak...nem tudsz véletlenül valamit Haldírról?Esetleg hogy merre találhatnám meg?
*kérdezi s reméli választ is kap kérdésére*

*Szeme elkerekedik attól hogy látja a lehetőséget: talán újra találkozhat régi mesterével.*
- Hálásan köszönöm barátom...
*mondja és egyből lovára pattan.Lenéz a páncélosra*
- Még visszajövök...
*elmosolyodik ezután lova füléhez hajol.*
- Gyerünk Eklidis...mutasd meg mi az a sietség!
*súgja majd elkiáltja magát*
- Gyí!
*erre lova szélsebesen vágtatni kezd.A kőpadlón patkóinak kopogása hallatszik és zeng tőle a folyosó, de miután kiér a földútra már csak tompa dobogás hallatszik.Szélsebesen vágtatnak A Megye és azon belül Brí felé*

*Gid belép, és a nagy hőség után jól esik neki a hűvös. Leül egy kis székre, ami egy hatalmas asztal mellett áll. Körbenéz, de mivel senkit sem lát, neki áll falatozni. Sora tölti ki a hűs forrásvizet, és az étel is rohamos gyorsasággal fogy. Majd jóllakik, és valami fekvőhelyet keresve végignéz a termen. Meglát egy kényelmesnek tűnő ágyat, odamegy, leveszi a köpenyt, ami alól hatalmas hajzuhatag hullik le. Nagy sóhajtással ledől, és megnézi, hogy a kis állatkája hogy tünteti el az ételmaradványokat. Majd nem sokára szőke pillái lecsukódnak, és Gildraen mély álomba zuhan.*

*Gid csak este felé ébred fel. Ilyenkor nem illik nagyon senkit sem zavarni, de Gid most fontos ügyben jár, így feltápászkodik, felkapja a köpenyét, és kilép. A kis állatkája nem követi, csak egy mordulással jelzi, hogy a lány vigyázzon magára. Mikor bezárja maga után az ajtót, elindul, hogy megkeresse Elrondot, de közben jó pár helyre betéved. Most jön rá, hogy akkor nem is találkoztak...*