Mória keleti kapuja

Mória keleti kapuját nem védi semmilyen ajtó, ellentétben a nyugatival. A kapu egy hatalmas sziklapárkányra vezet, amely végéből már láthatóak Lórien hatalmas fái.

*Két alak jelenik meg a reggeli ködben. Az egyik Steve, a másik Nicolette. Talán gyorsabb lett volna, ha a nyugati kapun mennek, de azon az ismert körülmények miatt kicsit nehéz lett volna, így inkább kerülő lett a dologból. De Steve ide is elért, és már útitársa is van, hogy mennyi ideig, az majd kiderül. Steve a kapuban mindenesetre leszáll a lováról. Úgy dönt kicsit pihenteti a lovat azzal, hogy megszabadítja egy kis tehertől... Miután átlépik a kaput Steve megáll és körbenéz*
- Akkor keresni kéne szálláshelyet valahol. Biztos lesz valami fogadó, ahol kicsit pihenhetünk. Egyébként pedig kell itt lennie valakinek, akit keresek. Remélem valóban itt lesz. *mondja folytatva még mindig a házakra, és a ködben elvesző vékony kis utcácskát nézve*
- Akkor indulás *mondja és lovát vezetve indul tovább Nicolette mellett*

*Mikor látja, hogy Steve leszáll a lováról ő is követi a példáját. Könnyen leszökken a lováról, s kantáránál fogva továbbvezeti a lovat a férfi mellett. Érdeklődve szemléli Móriát, hisz most jár erre először. Már ekkor megpillant pár törpök, aki épp dolgát hanyagolva szemléli őket.*
-Öö, Steve, biztos Ön benne, hogy jól szemmel néznek itt minket?
*Kérdezi, s kezd urrá lenni rajta a nyugtalanság.*

*Oldalra pillant, és persze válaszol is*
- Ha ő itt van, akkor mi is itt tudunk lenni anélkül, hogy bajunk esne. Ha pedig nincs itt, akkor... nincs szerencsénk, és a legrosszabb esetben itthagyjuk a fogunkat. Persze nem muszáj jönnie, boldogulok egyedül is *mondja az első mondatát olyan természeteséggel, mintha délutáni teára készülnének, és persze hozzáteszi hogy nem kell vele tartani.*

-Nem semmi gond...
*Mondja elhaló hangon, ugyanis egyre több törp figyel rájuk, és egyre többen gyűlnek köréjük.*
-És most merre? Van ötlete?
*Kérdezi suttogóra fogva a hangját, körbe-körbe pillantva.*

*Jól gondolta. a bánya tele van törppel. Azok a két idegent nézik. Gid körbenéz, és nagy levegőt vesz. Odamegy a két emberhez.
- Gildraen vagyok. De szólítsatok csak Gidnek!
Mondja,és közben Árnyék jól körülszaglászik. majd elindul, de pár törp útját zárja. Gid összehúzza szemét. Ha a pillantás ölni tudna... *

*Nem elég, hogy a törpök vizslatják őket, hirtelen megszólal egy hang mögöttük. Nicky majdnem szívrohamot kap.*
-Oh, üdvözlöm!
*Mondja neki, kezét nyújtva.*
-Az én nevem Nicolette Lind, ő pedig Steve Silverham.
*Mondja a férfi felé mutatva.*

*Gid megfordul, és aztán biccent. Majd hártanyúl, és úgy fog kezet.
- Aha..
Mondja, mert a figyelmét lekötik a törpök. Odamegy, és felveszi Árnyékot. Félti, még ha kifejlett nagy példány is. Szerencsére nem neheéz. Neki.
- És most hova mennek?
Kérdi, miközben lassan elindul.*

*Steve is meghallja a hangot, és hátrafordul*
- Steve Silverhalm.. örvendek *mondja mosolyogva, mert időközben egész kellemes hangulat lett úrrá rajta. Kicsit abnormális dolog, de ez van.*
- Hova megyünk? Hát én elvileg ide jöttem, de látom, hogy rendesen átejtettek. Úgyhogy tovább Lórien felé *mondja rövid gondolkozás után*
- Ha gondolja csatlakozhat. *ajánlja fel, miközben körbepillant. Akármennyire is ijesztő ennyi törp látványa, Steve jókedve nem lankad. Természetesen óvatos, és nem megy fejjel a falnak.... fejjel a törpefalnak, hanem szép lassan indul tovább az úton, amit még nem állnak el a törpék. Egy kézmozdulattal jelzi, hogyha a többiek gondolják menjenek utána..*

*Gid meghökken.
- Lórien? De hiszen onnan jöövök? Mert én odavalósi vagyok. Lothlorieni Gildraen vagyok...
Mondja, de azért követi. Nem tetszik nagyon neki, hogy a fiú ilyen jó kedvű. Lehet, hogy ellenség?
" Majd szemmel tartom"
Majd így mennek tovább.*

-Na akkor indulás! Nincs vesztegtni való időnk! Nem mintha lenne valami fontos dolgunk...
*Kezdi mosolyogva, majd arcáról lelohad a jókedv.*
-...vagy mégis?
*Kérdezi a férfitől komoly arcot vágva. Majd megindul.*
-És pontosan merre is szeretne menni?

*Gid Stevere néz. Majd hirtelen feláll, és a fehér haja láthatóvá válik. Egy gyors mozdulattal visszarántja, de ezt máris megbánja, mert a feje fölött pár miliméterrel egy fejsze landol.*
- Áááááááá! Hé! Elfelejtettem, hogy a Phurunargiani törpök nem szeretik a hirtelen mozdulatot. Öh.. Móriai..
*Mondja magyarázóan, és legugol, hogy ne válassza el a fejét a testétől semi. Majd feláll. *
- Oké! Állj! Bár inkább menjünk innen! MOST!
*Kiáltja, és futni kezd.*

*Ozin tovább vágtatva megáll és meg látja a kis csapatot akiket pár Törpe kerget. Ozin oda vágtat Villámmal majd ahoz a törphöz szól akinek a fején egy kis sisakvan.*
- Eka Fricai.// Barát vagyok. //
*Köszön az ismerős törpének majd leszáll a lóról és közeleb ballag a menekülni készülő csapathoz ami látszólag egy fél elfből egy emberből és egy tündéből áll.*
- Udvözöllek benneteket Én Ozin Kraman vagyok.
*Mutatkozik be a társaságnak egy maghajlást követőleg.*
- Nyugalom ezek nem bántanak minket ha itt vagyok... ha valaki tud törpül legalább vagy három szót azt nem bántják... sőtt félnek tőle.
*Mondja Ozi majd hátrapillant és a kis törp csapat elszaladnak mintha rémet láttak volna.*
- Látjátok icsit szánalmasak de a legjobb harcosok.
*Mutat a háta mögé hüvejk újával. A tőréről vér csebbek csöpögnek amelyeken megakad néha néha a többiek tekintete.*

* Gid végigméri Ozint. Egy legényke, aki látszólag valamit, vagy valakit keres. Bizalmatlanul méri végig. Talán ellenség, hogy a törpök megijedtek? Mert megérti, hogy őt, tünde létére utálják, de hogy egy embertől féljenek? Gid sóhajt, és szeme szürkés lesz. Az egy dolog, hogy tetszik neki a fiatal, de azért nem menne biztosra. hiszen nem az számít, mit látsz kintről. Gid egy lépést hátrál. Majd megjegyzi.*
- Te ugye a Széltetőről jössz? És találkoztál néhány goblinnal. Érzem a levegőben a bűzt.
* MOndja, és az egyik ajkát a csukja alatt lebiggyeszti. Majd anélkül, hogy arcát mutatná, bemutatkozik.*
- Gildraen vagyok.
*S ezzel letudta a bemutatkozást. Arcát egyrészt nem akarta a társaság kiismeréséig felfedni, másrészt akkor felismernéz a törpök, és annak bizony nem lenne jó vége.*

Nagy szél kerekedik, eme havas vidéken a szél könnyedén fújja a hópelyheket, ezzel nagyon megnehezítva a látást és a közlekedést. Krag, hátán csatabárdjával, négykézláb mászik föl a hegyre egyre feljebb és feljebb. Szakálla és sisakja alól kilógó kócos haj, már jól elfagyott és a hópihék beleragadtak. Hatásos belépő... Közben megszólal a főcimdal is...
Na mind1... Miközben mászik feljebb és feljebb, egyszer csak kezei sima, vízszintes földet érrzékelnek a kissé lejtős helyett. gyorsan megkapaszkodik, majd rövidesen fel is mászik. Leporolja magát, és közben Törp mogorva hangján, bozontos szakálla alatt dörmög, és morgolódik.
-Durin szakállára... A évek során egészen megszerettem ezt, deilyen fáradt mászást már rég pipáltam...
Dörmögi, miközben tömzsi lábaival lépkedni kezd előre, befele az otthonába, amit már több ée ne mlátott, de úgy csinál, mintha ez egy cseppet sem érdekelné, inkább matatni kezd, majd elő is veszi, jó öreg pipáját, majd az egyik aprócska tarisznyáját előkutatva megtölti dohánnyal. Már beér, és végre abba marad a süvítés, miközben egy kalandozó csoport mellett halad el, de egyenlőre ügyet sem vet rájuk. Szófoszlányokat is hall, de egyenlőre ezek sem izgatják, sosem tudott nagyon előre gondolkodni, jobban seretett midníg az adott pillanatra koncentrálni, és most a pillanatot ki is akarta élvezni kománk, imádata tárgya most csak az a maroknyi dohány volt... Miután abbamaradt a hófúvás, a legközelebbi fényt szolgáltató fáklyához közeledett és siekresen meggyújtotta a fáklyáját.
-Na végre... Egy hónapja se tűz se semmi... Szavamra mondom, ilyet még nem pipáltam...
Dörmögi közben nagyokat puffogtat a pipáján, midnen egyes füstjét kiélvezi, ő a percnek él, és imádja az életet, ami minden törpre jellemző. Ebben a pillanatban kíváncsian hátra tekint, amjd meg is fordul, és kíváncsian, de rosszallóan, kifejezéstelen arccal szemléli a társaságot, akik hamarosan észre is veszik, hogy a törp feltűnően őket méri végig, nem túlságosan barátságosan...

* Gidet már komolyan zavarja, hogy ennyien vannak. Majd bemutatkozik, hogy ne tartsák őt tiszteletlennek.*
- Gildraen vagyok. Lothlorieni Gildraen....
* Modja, de elhallgat. Kis állatkája izgágán lemászik öléből, és megszagolja előbb Ozint, azán Kragothot. Gid visszarántja, majd egy vállrándítással elindul. Nincs kedve ennyi idegen közt tétlen álldogálni. Indul a híd felé, és nem néz vissza, nem kérdez semmit. cSak megy, amerre az út viszi.*

Kragothot végig szaglássza az apró állat, vagy lény, amiről nem tudja megállapítani hogy mi az, olyan csúnya, legalábbis a törp szemében... Az igazat megvallva a törp alig bírja megállni, hogy nehogy akkorát rúgjon az ocsmány dögbe, hogy az ne repüljön egészen Völgyzugolyig, de végül türtőzteti magát, inkább csak nagyokat prüszköl az álaltra és szúrós szemekkel nézi... Mikor már az ocsmányság igazán kezd az idegeire menni, kezei ökölbe szorulnak, és felnéz az égre, ami per pilllanat most Mória egyik hatalmas tárnájának a plafona,és fohászkodni kezd az apró lény életéért. A lény szerencséjére, a gazdája még idejében elvonszolja...ezzel megmentve a biztos haláltól...

A törp most az utálatra méltó tündére és ocsmány dögjére figyelmet nem vetve, újra kis társaságot kezdi figyelni. Nagyokat puffogtat pipájával, miközben, összeszőkült szemekke lkezdi figyelni őket...
-Pár év múlva haza térek, és jó komáim helyett, ezeket látom itt mulatni ória kapujában... Ennyire megváltozott volna azóta ez a környék, mióta nem jártam itt? Akkoriban már rég legurították volna őket a hegyen és egészen Völgyzugolyig gurultak volna... Én is legszívesebben... De vajon mit keresnek ezek itt? Semmirekellő kószák és olyan tündék, akiknek olyan amgasan van az orruk, hogy alig látom...
Morgolódik és ócsárolja a társaságot, de úgy, hogy csak ő hallja.

*Ahogy a kicsit félős csapatra figyel az érdeklődő lányra fordul a szeme de nem látják... mert a fekete csukja eltakarja az szemét.*
- Nem Széltetői vagyok..!!!
*Kiált a távozó tünde után aki mögött valami furcsa állat kaptat. Ozin megfordul hogy vissza menjen lovához de egy sziklán ott ül egy törp. Odamegy mellé és leül.*
- Jónapot törp uram Ozin Kraman vagyok Istaman derék "Lovagja" ha mondhatunk annak...
*Mutatkozik be a törpnek majd leveszi a tőrét az övéről és letörli róla a vért... mjad vissza teszi a hejére*

A törp felvonja alig látható szemöldökét, a hogy a ficsúr leül mellé, és ismerkedni kíván. A törp legszívesebben megkóstoltatná vele fejszéje pengéjét, azért mert csak úgy leült mellé, minden meghívás nélkül... Még meg se kérdete, hogy zavar e... És igenis avar... a törpök maguknak való népség... Mindenesetre előveszi jobbik modorát, és így mordul a fiúhoz...
-Üdvözlégy Ozin Móriában... Mely istenek vezéreltek ide?
Kérdi a törpe, miköben tovább szvja a pipáját, és végigméri immár mellette ülő fiút.

- Mely istenek???? Semelyik... a szüleim gyilkosai iránti bosszúvágy terelgettett-e magas hegyek közé..
*Meséli el a érdeklődő törpnek aki pöppengeti a pipáját és látszólag nagyon élvezi..*
- Móriai törp dohány? Hallottam róla.... de inkább nem szívnék belőle
*Mondja a srác a továbbrais őöfékelő törpnek majd leveszi a fejéről a csukjáját.*

*Kis topogás, é egy leopárd jelenik meg. Ami Gid kisállata. Odmegy Ozinhoz. Megnyalja, és észrevétlen felkapja a nyilvesszős tokját. Árnyék farokcsóválva tolja lábával a tokot. Dorombol párat, és Ozin figyelmét leköti. Majd hirtelen, mikor elég messze van, felkapja a tokot, és elszáguld, be a Mória hasába.*

~Nem is kínálta senki ezt a kis mócsngott... Mit képzel?! Még hogy adnék nkei a törp dohányomból? Na azt lesheti... apám egyetlen egy szabályt taníottt nekme az életről: "Soha ne adj senkinek a dohányodból..."~
*Gondolkozott a mogorva törp, és közben továbbra is pippengetett, de gondolatait kilehetet találni, mivel eléggé hunyorgott és motyogott vmit magának. Mikor előjött ismét az a dög, és lelépett a suhanc íj tokjával, cak tovább pippengetett és morgolódott...*
-Jobban kéne vigyáznod a felszerelésedre öcskös... *vetette oda Ozinnak*

- Mitne mondjak .... nincsis nagy szügségem arra a vacakra... nem az íjazásra vagyos specializálódva.
*Mondja az enyhén goromba törpnek de ha arra gondol egy ien törp jó társaság lehetne inkább megpróbál vele jobb baráti kacsolatot teremteni.*
- De ha az a kis dög nem hagyja el valahol akkor már nem lessz meg de ha elhagyta akkor még van remény.
*Ejt egy kisseb mosolyt magában majd a tarisznyájából előkap egy kissebb boros kulacsot majd jól meghuzza.*
- Te nem kérsz??
*Kérdezi a törpöt majd felé nyujtja a kulacsot.*

~Hát akkor mire vagy specializálódva ?! ~
Gondolta a törp flegmán, majd tovább hallgatta a fiú süketelését. A fiú borával kínálta és kulacsot nyújtott felé.
-Úgy látom kezdünk szótérteni...
Mondta, mostmár egy fokka lekvésbé mogorván és szónélkül elvette a fiútúl a kulcasot, kivette szájából a pipát, majd jól meghúzta a boros kulacsot, de egy pillanattal később sugárba fújta ki az összeset, amit a gyomrába szánt. Letörölte a száját és felharsant undorodva.
-Mi törpök, az alkohol legnagyobb szakértői vagyunk, de bevallom, ien undormányt még soha nem ittam...
Egy pillanatig szúrósan nézett a fiúra, akiben valószínűleg megfasgyhatott a vér, de aztán bozontos szakálla latt a szája széls mosolyra húzódott és törp jókedvűen hahotázni kezdett, majd jól hátbaveregette a fiút, de olyan erősen, hogy a fiú egyből le is esett a szikláról.

*A fiú mint a fa rönk dől a földre. Amint földetér a tőr az övéből a combjába áll.
~ Azt a ******
*Kiált fel a srác feláll és vissza döcög a sziklára. Kihuzza gyorsan a tőrt a lábából majd vissza teszi a helyére. Letép egy darabot a ruhályából majd elköti a sebet.*
- Ezt ne ismételjük meg rendben?
*Kérdezi a törpöt majd mgefogja a boros kulacsot és őis jól meghúzza.*