*Niphrella nesztelenül, óvatos léptekkel halad keresztül a sűrűn nőtt, harmatos cseppekkel borított bokrok között. Már régóta érzi a közelben lappangó árnyat, és most... most talán végre a nyomára akad!
Fülel, tekintetét vigyázva kapkodja ide-oda, majd hirtelen megtorpan. Éles, szürke-tengerkék szeme megvillan, ahogy a földön előtte elterülő mély, otromba nyomot figyeli.*
Könnyedén letérdel mellé, megérinti, arca egyre jobban elkomorul...
-Megvagytok. -*szólal meg halkan, a közös nyelven, majd feláll.
Gyorsan körülhordozza tekintetét a környéken, további nyomok után kutatva. Nem tart soká, hogy tapasztalt szeme kiszúrja az apróbb-nagyobb jeleket: egy letört gallyacska, egy tetaposott fűcsomó, egy félrehajolt ág...*
-Hmm... Ez egy átlagosnál nagyobb horda volt. -*jegyzi meg tűnődve, csak úgy önmagának. Szépívű, vékony szemöldökét gondterhelten húzza össze.*
-Miért nem tűntek föl a határőrség íjászainak? Furcsa. Hiszen lehetetlen egy ekkora csapatot nem észrevenni...
*Lassan feláll, körülnéz, majd éleset füttyent, ám lágy, dallamos hangja egyszerű madárénekhez hasolít csupán. Nem feltűnő az illetéktelen füleknek.
Hangjára a háta mögött azonnal egy gyönyörű, izmos testű hófehér mén tűnik fel; orrlyukai kitágulnak, vastag, erőteljes nyakát ívbe hajtja a sebes vágta közben.
Niphrella finoman megérinti lova homlokát, majd felszökken erős, széles hátára, és lágyan megragadja a mén hosszúszálú, selymes sörényét.*
-Sietnünk kell, Nimtarcos. Mutasd meg testvérednek, a szélnek, hogy gyorsaságban nem múlhat felül téged!
*A hatalmas, fehér mén meghajtja szépséges fejét, majd viharos sebességű vágtába ugrik, patái alatt halkan dübörög a néma föld, izmai megfeszülnek bőre alatt, sörénye a vágra ritmusára meg-meglibben.*
-Sötétedésig Caras Galadhonba kell érnünk, barátom. Jelentenem kell Celeborn úrnak, hogy Szauron keze már északról is elért minket... -*szól oda neki Niphrella, mire a csődör készségesen megszaporázza lépteit és elsüvít Lothlórien fővárosa felé.*
Tárgy: Északi határ 
Kedd Jan. 30, 2007 11:50 pm
