Rohan

A lovasurak népe

Éothéod országa az Anduin forrásánál terült el. Őseik II. Earnil gondori király idejében települtek erre a vidékre az Anduin mellékvölgyeiből. Az éothéodiak valószínűleg rokonságban álltak a beornfiakkal, királyaik pedig Rhovanion királyaitól származónak tekintették magukat (ezáltal részben gondori királyi vér is folyt ereikben).

Sajátos szeretettel és tisztelettel tekintettek a lovakra. Középfölde legjobb lótenyésztőiként tartották őket számon. (A Nazgûlok lovai is rohani lovak voltak, melyeket portyázások során szereztek). Éorl lova Felaróf volt mind közül a legszebb, leggyorsabb és olyan sokáig élt, mint ember gazdája. Felaróf utódait nevezték mearáknak. Ezek csak Lovasvég királyait tűrték meg hátukon (egészen Keselyüstökig, aki Gandalf társa lett). A legendák szerint maga Oromë, a vala(a lovasvégiek nyelvén Béma) ajándékozta a lovasuraknak a mearák apját.
A rohírok (éothéodiak) hadseregének fő ereje a könnyű- és a nehézlovasságben rejlett. Hatalma csúcsán Rohan állítólag húszezer lovast volt képes hadrendbe állítani, azonban a Gyűrűháború veszélyei miatt Pelennor mezején csak mintegy hatezer rohír szállt csatába Gondor mellett.
Seregük felépítése egyszerű volt. Magát a sereget éoherënek nevezték. Megkülönböztettek ezen kívül kisebb egységeket is, ezeket nevezték éorednek. Egy éored minimálisan 120 főből állt (Legolas, amikor Éomer csapatával találkoztak 105 lovast számolt meg, ám Éomer elmondta, hogy a korábbi csaták során 15 bajtársa esett el).



Eredetileg Rohan területe Gondor birodalmához tartozott, Calenardhon néven. Ám Harmadkor 2501-ben az északkelet felől Gondorra támadó vademberek és a hegyekből lezúduló orkok betörtek a Barnaföldek és Calenardhon területére. Gondor segítséget kért, Cirion több lovasfutárt menesztett északra annak reményében, hogy a vad vidékeken keresztüljutva elérik Éothéod országát és hírét viszik Gondor szorult helyzetének.
A kérés hatására egy váratlan szövetséges jelent meg Celebrant mezején (a csata helyén): az ifjú Éorl, az éothéodi emberek ura. Seregével vállalta a hatalmas (800 mérföldes) utat Gondor megsegítésére. A sereg vonulása közben varázslatos események sora segítette a Lovasurak népének ifjú vezérét.
Mivel Calenardhon népessége a sorozatos támadások hatására nagyon megfogyatkozott, Cirion helytartó az örök barátság zálogaként Éorl és népe rendelkezésére bocsátotta ezt a földet, mindezt Éorl Esküjében, Elendil örök nyughelyén, az Amon Anwar csúcsán szentesítették.
Éorl aztán délre hozatta asszonyait és megalapította Rohan királyságát. Székhelyét egy zöld domb tetején építtette fel az Ered Nimrais lábánál. A rohírok ettől fogva hű szövetségesei lettek a Gondoriaknak, a fehér lóval díszített zöld zászló sokszor lobogott a helytartói tiszta fehér, majd a fekete-ezüst királyi zászló mellett a csatákban.



A Gyűrűháború ideje alatt Théoden volt az uralkodó, bár a Háború előzményei már régóta nehezítették Rohan dolgát. Théoden apjának, Thengel uralkodásának idején nyilvánította magát Szarumán Vasudvard urának (Vasudvard egyébként egy Gondori enklávé volt Rohan területén. II.Echtelion gondori helytartó bocsátotta Szarumán rendelkezésére az erődítményt.), ettől kezdve érezhette Rohan Szauron csatlósainak erejét a saját bőrén.

Szarumán egyre nagyobb hatalomra tett szert a térségben. Maga mellé állította a dúnföldieket (akik alapvetően nem szerették a rohírokat, földbitorlónak tartották őket). Ráadásul mágiával vagy anélkül sikerült Théodent báburalkodóvá változtatnia. Ebben hatalmas szerepe volt a király tanácsadójának, Kígyónyelvű Grímának, aki folyamatos Szarumán-melletti "politizálásával" tehetetlenné változtatta Théodent. Gríma szemet vetett a gyönyőrű Éowynra is, ám mivel Théoden udvarmestere, Éomer vigyázott húgára, Kígyónyelv kénytelen volt őt eltávolíttatni az udvarból, és kegyvesztetté tenni.

Éomer ilyen körülmények között találkozott Aragornékkal és Gandalffal. Edorasba visszatérve Gríma már nem tudott ellenállni Vészmadár Gandalf új hatalmának, és kénytelen volt távozni urához, Szarumánhoz. Gandalf pedig rádöbbentette arra Théodent, hogy országának nem olyan sötét a helyzete, mint ahogy azt éveken át képzelte (Gríma hathatós közbenjárására). Théoden ettől kezdve lett valójában a Lovasvég királya. A könyv szellemi és fizikai megfiatalodásáról számol be. Első teendői közé tartozott Szarumán ork seregének feltartóztatása, megsemmisítése. Ehhez népének vissza kellett vonulnia a legendás Helm-szurdokba, ahol mindez sikerült is. Ezután Théoden minden maradék erejét (és seregét) összegyűjtve elindult Anórienen át Pelennor mezejére, hogy megsegítse Gondort az örök barátságnak megfelelően. Pelennor mezején Théoden hősi halált halt, utódja Éomer lett, aki még szorosabb kapcsolatot épített ki Elessar Telcontarral, Gondor uralkodójával. Éorl esküjét (immár a Király jelenlétében) újra letette Éomer ugyanott és ugyanúgy, ahogy elődje, Ifjú Éorl.

Vasudvardot az Entek és a huornok tisztították meg Szarumán gonoszságtól.