Lovasvég királyai

Lovasvég Királyai

Első nemzetség

Év

2485-2545 1. Ifjú Éorl: Melléknevét azért kapta, mert fiatalon követte apját, és élete végéig sárga maradt a haja, az arca pedig pirospozsgás. Mégis időnek előtte halt meg, a Kelet-lakók újabb támadása miatt. Éorl elesett a lankási csatában, és ekkor emelték az első halmot. Lovát, Felarófot is mellé temették.

2512-70 2. Brego: Kiűzte az ellenséget a Lankásból, és Rohant aztán hosszú éveken át nem érte támadás. 2569 befejezte a nagy Meduseld-palota építését. Az ünnepségen Brego fia, Baldor megfogadta, hogy felkutatja a Holtak Ösvényét, és többé nem tért vissza. A rákövetkező évre Brego-t bánata a sírba vitte.

2544-2645 3. Öreg Aldor: Brego második fia. Azért nevezték Öregnek, mert nagy kort élt meg, és hetvenöt évig volt király. Ebben az időben a rohírok száma megnövekedett, és kiűzték vagy leigázták a megmaradt dúnföldieket, akik még a Vas-folyótól keletre tanyáztak. Betelepült a Harg-völgy, akárcsak más völgyek a hegyek közt. A következő három királyról nem sokat jegyeztek fel, mert őalattuk Rohan békében élt, és felvirágzott

2570-2659 4. Fréa: Aldor legidősebb fia, de negyedik gyermekre. Már öreg volt, amikor megkoronázták

2594-2680 5. Fréawine

2619-99 6. Goldwine

2644-2718 7. Déor: Az ő idejében a dúnföldiek sokszor átjöttek portyázni a Vas-folyón. 2710-ben elfoglalták Vasduvard néptelen sáncait, és nem lehetett onnan kivetni őket

2668-2741 8. Gram

2691-2759 9. Pörölykezű Helm: Uralkodása végén Rohanra súlyos csapásokat mértek az ellenséges betörések és a Hosszú Tél. Helm, és fiai Haleth, és Háma elpusztultak. Ezután Helm nővérének a fia, Fréaláf lett a király

Második nemzetség

2726-98 10. Fréaláf Hildeson: Az ő idejében jött Szarumán Vasudvardra, ahonnan már kiűzték a dúnföldieket. A rohírok eleinte hasznát látták barátságának az ínség és gyengeség éveiben

2752-2842 11. Byrtta: A nép Léofá-nak nevezte, mert közszeretetnek örvendett, bőkezű volt, és mindenkin segített, aki rászorult. Az ő idejében háborút kellett viselni az orkokkal, akik északról elűzetvén a Fehérhegységben kerestek menedéket. Amikor Byrtta meghalt, azt hitték, hogy már az utolsó orkot is legyőzték. Nem így volt

2780-2851 12. Walda: Csak kilenc évig volt király. Orkok ejtették csapdába, és valamennyi társával együtt megölték, amikor a hegyi ösvényeken elindult Dúnhargból.

2804-64 13. Folca: Nagy vadász volt, de megfogadta, hogy addig nem űz vadat, amíg az utolsó ork is meghal Rohanban. Miután megtalálták és elpusztították az orkok utolsó fészkét, vadászni kezdett a nagy Everholt vaddisznóra a Fírien-erdőben. Sikerült is elejtenie, de belehalt a vaddisznóagyarak tépte sebbe.

2830-2903 14. Folcwine: Amikor király lett, a rohírok már vissanyerték erejüket. Visszafoglalta a nyugati végeket (az Adorn és Vas-folyó között), melyeket a dúnföldiek tartottak megszállva. A nehéz időkben Rohan nagy segítséget kapott Gondortól. Ezért amikor meghallotta, hogy a haradiak nagy haddal támadják Gondort, Folcwine sok katonát küldött a Helytartó segítségére. Maga szerette volna vezetni őket, de erről lebeszélték, és a két ikerfia ment helyette, Folcred és Fastred (születtek 2858-ban). Egymás oldalán harcolva estek el az ithiliai csatában (2885). A gondori II. Túrin vérváltságképpen drága aranykincseket küldött Folcwine-nak.

2870-2953 15. Fengel: Folcwine harmadik fia, és negyedik gyermeke. A krónika nem éppen dicsérőlég említi. Falánk volt és kapzsi, állandóan civakodott udvarmesterével és gyermekeivel. Harmadik gyermeke, és egyetlen fia, Thengel elhagyta Rohant amikor nagykorú lett. Gondorban élt sokáig, és kitüntette magát Turgon szolgálatában

2905-80 16. Thengel: Sokáig nem nősült meg, de 2943-ban feleségül vette Gondorban a lossarnach-i Morwen-t, noha ő tizenhét évvel fiatalabb volt nála. Morwen három gyermeket szült, közülük Thédoen volt az egyetlen fiú. Fengel halála után hazahívták Thengelt, és ő visszatért, pár kelletlenül. De jó, és bölcs királynak bizonyult, igaz a házában gondori nyelvvel beszéltek, és ez nem mindenkinek volt ínyére. Morwen még két lányt szült neki Rohanban; az utolsó, Théodwyn volt a legszebb, noha későn született (2963), apja idős korában. Fivére nagy szeretettel viseltetett iránta. Nem sokkal Thengel visszatérése után történt, hogy Szarumán Vasudvard urának nyilvánította magát, és gondokat okozott Rohannak: be-betört a határokon, és támogatta az ország ellenségeit.

2948-3019 17. Théoden: A rohani krónika Újjászületett Théodennek nevezi, mert Szarumán varázslatától erejét vesztette, de Gandalf meggyógyította, úgyhogy élete utolsó esztendejében magához tért, és győzelemre vezette katonáit a Kürtvárnál, majd nem sokkal utóbb az élükön állt Pelennor síkján is, a kor legnagyobb csatájában. Magosvár kapui előtt esett el. Egy ideig a szülőföldjén hagyták, a halott gondori királyok között, de aztán hazavitték, és a nemzetségének nyolcadik sírhalmába temették el Edorasban. Akkor új nemzetség vette át a királyságot.

Harmadik nemzetség

2898-ban Théodwyn feleségül ment a keletföldi Éomundhoz, Lovasvég főudvarmesteréhez. Fia, Éomer 2991-ben született, leánya, Éowyn pedig 2995-ben. Akkor már Szauron ismét felkelt, és Mordor árnyéka Rohanig nyúlt. Az orkok megint elkezdtek betörni a keleti részekre, és öldösték, vagy elhajtották a lovakat. Mások is lejöttek a Köd-hegységből, köztük sok nagy uruk-hai is, akik Szarumán szolgálatában álltak, bár ezt akkor még nem tudta senki. Éoömund mindenekelőtt a keleti végek felügyeletével volt megbízva; nagyon szerette a lovakat, és gyűlölte az orkokat. Ha egy-egy portyázó csapatról érkezett hír, rögtön lóra pattant éktelen dühében, meggondolatlanul, kevés katonával. Így történt, hogy 3002-ben elesett. Egy kisebb bandát az Emyn Muil pereméig kergetett, ott pedig rajtaütött egy nagyobb csapat, amely a sziklák közt állt lesben.
Nem sokkal ezután Théodwyn megbetegedett, és a király nagy bánatára meghalt. Gyemrekeit a király magához vette, és fiának-lányának nevezte őket. Neki magának csak egyetlen gyermeket volt: a fia, Théodred, akkoriban 24 éves; Elfhild királyné ugyanis belehalt a szülésbe, és Théoden nem nősült meg újra. Éomer és Éowyn Edoras-ban nevelkedett, és látták, hogy borítja homályba az árnyék Théoden palotáját. Éomer az őseihez hasonlított, de Éowyn karcsú volt és magas: kecsessége és büszkesége délvidéki örökség volt, a lossarnachi Morwentől, akit a rohírok Acélvillogásnak neveztek.

2991-Nk. (3084) Éomer, Éadig: Még fiatalon ő lett Rohan udvarmestere (3017), és mint régebben az apját megbízták a kelet végek felügyeletével. A Gyűrű-háború alatt Théodred elesett a Vas-folyó átkelőjénél Szarumánnal vívott csatában. Azon a napon Éowyn is kitüntette magát, mert álöltözetben harcolt a csatamezőn; később a lovasvégiek a Bal Kar Hölgyének nevezték.

Éomer nagy király lett, és mivel fiatalon lépett Théoden örökébe, hatvanöt évig uralkodott, vagyis tovább, mint előtte bármely rohani királyt, kivéve persze Öreg Aldort. A Gyűrű-háborúban barátságot kötött Elesszár királlyal, és a Dol Amrothi Imrahillal, és sokszor ellátogatott Gondorba. Fiuk, Szép Elfwine követte az uralkodásban.

Éomer alatt teljesül a kívánsága azoknak a lovasvégi embereknek, akik békében akartak élni; a nép sokasodott mind a völgyekben, mind az alföldeken, és a lovak száma is megszaporodott. Gondorban most már Elesszár király uralkodott, Arnorban ugyanő. E régi királyságoknak minden tartományában ő volt a király, csak Rohanban nem; mert megerősítette Éomert Cirion adományában, Éomer pedig újra letette Éorl Esküjét. Tudták ugyanis, hogy Szauron ugyan eltűnt, de a sok gyűlölet és gonoszság, amit ő szított nem halt meg, és még sok ellenséget kellett legyőzniük, hogy Fehér Fa békésen virulhasson. És bárhová ment is Elesszár király, Éomer mindig vele tartott; és Rhűn tengerén túl még a Délvidék távoli földjein is sokszor feldübörgött a rohani lovasság, és a Fehér Lóval díszített zöld zászlót sokfelé meglobogtatta a szél, mielőtt Éomer megöregedett volna.