Név: Thrillia Thwielle
Nem: Nő
Faj: Féltünde
Kor: 19
Foglalkozás/Kaszt: Gyógyító
Előtörénet:
Nemes családban születtem. Apám bátor ember volt, a híres dúnadánok, Númenor egykori népe közül való, ám édesanyám neves tünde hölgy volt Lothlórien erdeiből.
Szürkerév közelében találkoztak, mikor anyám és családja elhagyta Lórient, hogy a tündék kikötőjéből Valinor földjére hajózzanak.
Anyám - miután megismerte apámat és szerelmet vallottak egymásnak - megtagadta családja óhaját, és nem tartott velük. Megszöktek, és Círdan, a híres tünde hajóács városában kerestek menedéket. Círdan nagyon kegyes és jószívű volt velük, készséggel befogadta szüleimet népe közé. Édesapám remekül értett a hajózáshoz, így csakhamar talált munkát.
Én már ott születtem, a tenger partján. Anyámtól tanultam a gyógyítás mesterségét, hiszen erdőtünde lévén kiválóan ismerte a gyógyfüveket és értett mind a betegségek, mind pedig a sebek gyors és hatékony ellátásához. Tünde tanítóimtól nyelveket, művészetet, és történelmet tanultam, apám pedig többé-kevésbé beavatott a vívás és a hajózás rejtelmeibe. 14 éves koromban anyám pár hónapra visszatért Lothlórienbe, apám pedig örökösen a nyílt vizen hajózott, így én egyedül maradtam tanítómmal. 15 éves koromban apám szokás szerint a tengeren járt, amikor egy hatalmas viharban ő is, és több tünde társa is életét vesztette: hajójuk felborult, és elnyelték a habok, ők maguk pedig vízbe fúltak. Anyám három héttel a tragikus baleset után tért vissza, és maga Círdan közölte vele a szomorú hírt...
Anyám reményét vesztette; engem elküldött Völgyzugolyba, hogy ott tanuljak tovább, majd két héttel azután, hogy megérkeztem Elrond házába és elkezdtem tanulmányaimat, anyám nem bírta tovább elviselni a bánatot: a tengerhez ment, és a vízbe vetette magát.
Én nem tértem vissza Círdan kikötővárosába: azóta Völgyzugolyban élek, bár sokat utazom. Olykor elkísérem egy-egy útra valamelyik tanítómat. Völgyzugolyi tartózkodásom óta megtanultam a tengwa rúnák használatát, az írás és olvasás művészetét, tanultam vívni és íjászkodni, és még mélyebben megismertem a történelmet is. Nem egyszer maga Elrond mesélt a nagy háborúkról, ahol tanúja volt Isildur bukásának... Megtanultam a kardforgatás és a harcművészetek titkait, mostanra mind a karddal, mind az íjjal egyaránt jól bánok.
Ám anyám emlékére leginkább a gyógyfüvek és a sebek ellátásának mélyebb megismerésével foglalkoztam, és így hamarosan gyógyító lett belőlem.
Mostanában azonban egyre sűrűbben kalandozom el egyedül... Pár napra, egy hétre, sőt, esetleg akár egy teljes hónapra is elhagyom Völgyzugolyt. Általában a tenger felé veszem utamat, mert habár tudom, hogy a történtek miatt sosem lennék képes újra visszatérni Círdanhoz vagy bármi más tengerparti városba, mégis, én a tengernél születtem. És aki csak egyszer is meghallotta a tenger hívogató hangját, az nem felejti el soha, és a szíve örökké odahúzza majd.