Cirrum de Xaviour

NÉV: Cirrum de Xaviour
NEM: férfi
FAJ: Tünde
KOR: 342
FOGLALKOZÁS/KASZT: Lothlan
ELŐTÖRTÉNET:

342 éve láttam meg először anyámat aki, akkor már nem is élt, sajnos bele halt a szülésbe. Apám nevelt fel Mithlond városában, semmi ellenvetésem nem volt ezzel a helyel, mivel 210év alatt nagyon megszerettem, de történt valami 132 éve.
Mivel egy kikötővárosban éltünk apám sokat hajózott, és csapatai voltak. Ő volt a kapitány, és nem tért haza, nem tudtam hol van, mi van vele, és ami a legfontosabb, hogy él e még. ...De 12 éve megtudtam, hogy egy csapat ork végzett velük akik csak heccből rabolták apám hajóját, de apám nem hagyta annyiban, és sajnos ő huzta a rövidebbet. Miután nem maradt senki csak szeretett lovam, utnak indultunk és megkerestük a vicces kedvű orkokat. 2 évig követtem őket, és tudomásomra jutott hogy csupán 16-an voltak, de ez is elég volt hogy apám 7 tagu csapatát legyőzzék. De a 16-ból mostanra már csak öt él. Mind az ötöt felkutattam és egyenként, de mindet ugyan ugy kinoztattam majd öltem meg. Először hátulról beledöftem egy kést a jobb vállaba majd ugyanazzal a késsel először a két lábat vagdaltam aztán a a kezeit, majd a gyomrát, és végül a torkukat metszettem el. Úgy éreztem, hogy bűntudatom van, mivel nagyon kegyetlen voltam velük, de azt számláltam magamnak mindig, hogy megérdemelték. Ezután elhatároztam, hogy Lothlani könnyűlovas leszek éjfekete lovammal, aki minden utamon velem tart, amit tudni kell róla, az az hogy nagyon fürge, gyakra rakoncátlan, de mindig megértsük egymást, viszont már sokszor mentett ki a csávából. 8 évesen kaptam egy fakardot amivel mindig nagyon szerettem játszanni, majd apám 13 évesen éles fegyvert adott a kezembe, mégpedig egy kb. 15cm-es kést, amit később nagyon jól kezelek, apám ezután már nem nyomott semmit a kezembe, hanem én készitettem magamnak egy bronzból készült csodás kardot, amit később kitünően forgattam, és még most is ugyanolyan jol forgatok, de amivel még mindig jobban bánok azok a kések, és a dobotőrök.