Zaraquinn //Egy másik történet//

Faj:Ember
b, Nem:Férfi
c, Név:Zaraquinn
d, Becenév:Zara
e, Születési dátum:Nem tudni. Csak annyit tudunk, hogy 29 évvel ezelőtt.
f, Születési hely:Minas Tirith
h, Foglalkozás vagy volt foglalkozása:Vándor/kalandéhes kósza
i, Külső és belső jellem:Hát? Izmos vagyok, tűrőm a fájdalmat, gyors a felfogó képességem (minthogy gyorsan reagálok mindenre), jó a látásom, messzire ellátok...
Szint:
Pontok/szint:
Pontok/karakter: 0
Kinézet: Hosszú, fekete haj, fehér bőrszín, barna szemek, borostás, mindig köpenyben van.
Kaszt: Vándor/Kósza
Felszerelés: 1 hosszú kard
1 tőr
1 batyú amiben ennivaló van
1 kulacs
1 pár csizma
1 bőrruha
1 pár kesztyű
1 köpeny
1 pipa



Minas Tirithben született, hszonkilenc évvel ezelőtt. Nem tudta, hogy kik voltak a szülei, ezért születése után két nappal árván találtak rá egy sikátorsban. Nevelőszülei jól nevelték, ezenkívül nevelőapja megtanította a fegyverforgatásra, ezért lett híres kósza az összes országban, kivéve Mordorban, ahol csak kiiktatandó ellenségként tartották számon.
Majd tizennyolc évesen elhagyta nevelőszüleit és elindult bejárni a nagyvilágot. Útja közben megannyi barátságos és veszedelmes lénnyel kellett szembenéznie, emellet barátokra is talált kalandozásai során.


Az erdő

" Nem tudok belenyugodni abba, hogy el vagyok veszve ebben az erdőben. Már két napja vagyok itt. Ivóvízet rikán találok és az élelmiszer készletem már félig van tele. Lehet, hogy itt fogok meghalni... "
Zaraquinn az erdőben már tényleg két napja vándorolt. Ritkán talált ivóvízet, élelmiszer készlete pedig fogytán volt. De egyszer csak fordult a kocka. Az egyik bokor hírtelem megmozdult. Odament a bokorhoz készenlétbe helyezve a kardját, de nem tudta, hogy mi lehet a bokorban, de elővette kardját és megdöfködte a bokrot. A bokorból egy madár szállt fel, de jelenleg sértetlenül. - Na ezt elszúrtam. - mondta magának.
Aznap este nem tudott elaludni a sötét erdőben, mert attól félt, hogy az éjszaka folyamán valaki megbézsmálja az élelmiszer készletét. Tüzet rakott és ott rágyújtott a pipájára. - Legalább ez a dohány nekem felér egy kis örömmell. - mondta magában.
Egyszer csak trappolást vélt hallani.
Felállt a tűz mellöl és elindult a zaj forrása felé.
Végül észrevett egy szarvast. Kiszámította a távolságot, lassan és nesztelenül odalopózott a prédához és egyből ledöfte. A szarvas pedig bőgve esett össze és elpustúlt.
Zaraquinn fogta a zságmányt, odavitte a táborhelyéhez, lenyúzta és kibelezte, majd elkezdte megsütni a húst. Majd húsz perccel később evett egy kicsit és lefeküdt aludni.
Másnap reggel felébredt, eloltottta a még pislákoló parazsat, becsomagolta a maradék húst és nekilátott megkeresni az erdő szélét.
Három órányi keresgélés után megtalálta az erdő szélét és persze egy tiszta vízű patakot. Odament a patakhoz és megtöltötte a kulacsát, majd folytatta az útját.

Ered Luin

Az erdei kaland után Zaraquinn útja Ered Luinon át vezedett Völgyzugoly felé.
Amikor már a hegység szélén volt kicsit reszketett, de azért jól kiismerte  magát a hegyek között. Néhány perces vándorlás után elért egy hídhoz melyen több ember és törp akart átjutni.

Egyszer csak valaki megszólalt - Hé te! Megállj!
- Igen?
- Mi a neve kedves utazó?
- A nevem Zaraquinn. Minas Tirithben születtem és Völgyzugolyba tartok.
- Eltévesztetted az irányt vándor! Völgyzugoly arra van! - mutatott balra a hófúvás felé. - Errefelé csak kihalt erődöket találsz. De ha balra mennnél, akkor egykettőre odajutnál.
- Köszönöm az útbaigazítást.
Ezután Zaraquinn visszament hídon, lement az útról és elindult a hófúvás felé.
A hófúvás és a csípős hideg ellenére Zaraquinn átjutott a hegyen és mint mindíg, egyenesen előre ment.

Az utazás folytatódik

Ahogy lemászott a hegyről, látta, hogy a hegy lába televan holtakkal. Odament a hullákhoz és alaposan szemügyre vette a sebeiket. - A francba, farkasok vannak valahol. - mondta magában.
De mivel nem akart belebotlani egy farkasba sem, inkább átfutott a területen és lassan de biztosan elérte valamit. Ott volt az út, de az út előtt egy folyó volt, híd pedig sehol.
De néhány méterre jobb oldalt volt egy kidölt fa. Azon átment és egyből kitért az útra, majd egyenesen Völgyzugoly felé vette az irányt...