Melui Erath

Név: Melui Elrath
Nem: Nő
Faj: Tünde
Kor: 160 év
Foglalkozás: Tünde íjász
Kaszt: Erdőtünde
Jellem: Rendkívül makacs. Imádja a természetet és az íjászatot, de ha valaki kitartóan otromolja, a művészetekre is rá lehet bírni, bár tehetsége kevés van hozzá. Nevét még édesanyjától kapta, ami külsejére találó, ám jellemre ellentmond. Nem igen hallgat más tanácsára, ha egyszer valamit eltervez, azt megvalósítja. Hihetetlenül lobbanékony természet, különösen ha gyerekekről van szó. Értük tűzbe menne. Egyetlen barátjához, Estel nevű kancájához végtelenül hűséges.
Külső: Dereka alá érő, hófehér hajzuhatag, mélykék szemár. Karcsú, magas termetű. Ruházata általában a természetbe olvad, csuklyás köpenyével igyekszik eltakarni igencsak feltűnő haját a kíváncsi szemek elől.

Édsanyja Lothlórien-i, édesapja Elrath-i nemestünde. Apja kiváló lövész volt, s részt is kívánt venni a csatában, ám pont e-miatt nem tudhatta meg, hogy felesége ép és egészséges utódot hozott világra. A leányzó édesapjára hasonlított, főleg, mivel hófehér hajjal született. Ezért is kapta becenevét: Hóhajú Melui. Édesapját a lány nem ismerhette meg, s elég virgon természetű ifjú lett belőle.
Tanulmányait főleg művészetekbe fektette, megtanult sindául és a quenya nyelv alapjait is elsajátította, bár ezekhez kevésbé türelmesen állt hozzá.
Melui nem az az engedelmes típus, sőt, teljesen különbözik annyától. Hamarosan az íjászatba kezdett beekóstólni, s hamar ráérzett annak "ízére". örökölte tehetségét édesapjától azonban nő léén harcokban nem vehetett részt. Viszont hiába ismerték már annyira jól a lányt, még is tiltották bizonyos dolgoktól, persze mondván, csakis az ő érdekében. Ilyenkor Melui még inkább áthágta a szabályokat, parancsokat és ment a saját feje után.
Későbbi vándorlásai során egy városban a lovaglás alapjaival ismertették meg, ő pedig szinte beleszeretett a temészet adta, többnyire kezes lényekbe. Tett is szert lóra, bár ő nem eltulajdonította, hanem megvette az állatot. Bár egy kicsit más úton. Szolgálatáért cserébe kapta. A gyönyörű, fakószürke kanca Estel-nek lett elkeresztelve, s mindenhová követi lovasát. Vívásban abszolút alulmaradt, tőrrel is épp annyira tud bánni, hogy ha a saját élete forog kockán, legalább ne saját magát sebezze meg. Állandó fegyvere egy íj kóorlásai során természet színeit ölti magára, általábn csuklyás köpenyével beleolvad környezetébe. Csukláyval eltakarja haját a kíváncsi szemek elől. Melui kóborlása során elkerült egyembereklakta városba, ahol rövidesen talált is munkát. Mivel nő, ezért nem állhatott harcba, viszont első ízben megtapasztalhatta az anyaság minden rejtelmét a dajka-szerep által. Azonban nem állt meg itt, nem telepedett le. Tovább vándorolt, útja közben találkozott édespjával. Akkor ismerték fel egymást, mikor apja, Hirion felsimerte benne saját vonásait. A lány végül apjával akart tartani a háborúba de ő nem engedte s Imladrisba küdte a lányt, Elrond házába. Ott nem sokra mentek vele tanítói, de a sindarin nyelvet elsajátította. Végül itt állt meg a kalandozásban, a fiatal Melui, letelepedett Imladrisban.