Dombházi Misferd

NÉV: Dombházi Misferd
NEM: nő
FAJ: hobbit
KOR: 26
FOGLALKOZÁS/KASZT: Kósza, (ha éppen nem, akkor kocsmáros)
ELŐTÖRTÉNET: Dombházi Misferd. Misferdnek hívták az atyai nagymamámat, Dombházi pedig édesanyám vezetékneve. Tulajdonképpen, édesapám ember volt, kósza, édesanyám pedig hobbit. Javarészt hobbit vagyok, annak is érzem magam. Édesapámtól csak a Vadonhoz való szeretetemet és az átlagos 80 cm hobbit-magasságomhoz 30 cm-t örököltem. Édesapámat nem ismerem. Meghalt, mielőtt megszülettem volna. Édesanyám, egy életvidám, szorgos kis hobbit kocsmárosné Hobbitfalván. Az Öreg Platán, már négy generáció óta a családunké. Ez egy ős öreg platánfa belsejébe vágott fogadó, aminek töve olyan széles, mint egy nagyobb szoba. Itt van a fogadó rész. A föld alatt van a konyha, a raktár, és a szobák is. Kis koromban, édesapámnak köszönhetően egy tündétől tanulhattam írni, olvasni. Ők ketten jó barátok voltak, amíg apám élt. Csak három évig tanulhattam tőle, mert ő is meghalt egy küldetés során, bár én ezt csak évekkel később tudtam meg. Nagyon kicsi voltam még, nem értettem volna. Amikor nagyobbacska lettem, el kezdtem segíteni a fogadó körül. Eleinte csak a rendeléseket vettem föl, majd a konyhában is segítettem. Ez öt évig tartott, egészen odáig, míg meg nem látogatott minket édesapám egy barátja, aki kósza volt. Édesanyám jól ismerte őt, amíg apám élt, sokat volt nálunk, volt, hogy hetekig nálunk lakott. Olya hosszú idő után újra felkeresett bennünket. Sokat mesélt, mi újság a nagyvilágban, és elárulta, hogy felhagyna a kósza léttel és letelepedne itt Hobbitfalván. Ezen mindketten megütődtünk. Ekkor valami őrült ötlet bontakozott ki bennem. Megkértem, hogy mielőtt elhatározná, hogy végleg itt marad, vigyen magával a Vadonba. Meglepetésemre édesanyám és Turion nem lepődtek meg az ötletemen, hiszen egyikük sem tartotta valószínűnek, hogy apámtól csak plusz 30 cm-t örököltem volna, így aztán beleegyeztek.
Két hónapot voltam kint a Vadonban Turionnal. Meg tanultam forgatni a kardot, és az íj használatára is megtanított. Rengeteget vadásztunk, és halásztunk együtt, és sok üzenetet kézbesítettünk, leginkább a tündék szolgálatában. Két hónap alatt volt alkalmam kiismerni némely állat viselkedését a vadászatok alatt, és a növények gyógyító illetve mérgező hatásaikhoz is volt szerencsém. Ez után hazatértem, de nem bírtam sokáig Hobbitfalván. Világot akartam látni, és új népek kultúráját megismerni. Így aztán elindultam, bejártam az egész Megyét, és egy évig itt is maradtam, híreket vittem, híreket hoztam, elmentem egészen a Köd – hegységig, és magányos, vagy négy-öt fős ork csapatokra vadásztunk, éppen aki akadt, kósza, vándor, kalandor. De néha küldetésem is volt kisebb ork csapatok elpusztítása, hiszen elég jónak bizonyultam az orkok kiismerésében, és a kardforgatásban. Ezeket általában hetekig tartott levadászni, hiszen egy ember nem ronthat cak úgy rá egy tizenöt fős ork csapatra. Nem. Követtem őket és szépen minden nap megöltem egyet-kettőt, míg nem menekültek, és féltek, olyankor meg már könnyebb volt a dolgom.
Azonban egyik nap honvágy fogott el. Épp a Bakacsin – erdőbe készültem volna bevetni magam, amikor eszembe jutott az Öreg – erdő, Bakföld határán. Lelkifurdalás fogott el, hiszen mindig is vágytam megnézni a Bakacsin – erdőt, de sosem volt rá alkalmam. De néhány héttel ezelőtt hír jutott a fülembe, hogy orkokat véltek látni az Öreg – erdőben. De hogy kerülnek a Megyébe orkok? Nem tudtam, nem nagyon hittem, de nem érdekelt. Ha már egyszer hazamegyek, megnézem.