Hunns Rohire

Név: Hunns Rohire
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kor: 27
Foglalkozás: Vadász, harcos
Kaszt: Rohir
Kinézet: Egyszerű rohani harcos. Középmagas, izmos férfi. Hosszú barna haja van, és körszakálla. Zöld szövetruhát visel, rajta láncinget. A láncing fölött zöld köpenyt visel. Lábán szarvasbőrcsizma feszül. Fején vassisak van, a tetején lófarokkal. Övén rohani kardot visel, és vadásztőrt. Hátán egy tegezben 50 nyíl van, és egy íj. Kezében kelevézt tart. Lova mindig vele van. Lován tartja zsákját benne 5 fáklyával, és egy favágófejszével.
Felszerelés/ tulajdon: Egy sötétbarna ló, hozzá való lószarszám, és egy abrakos táska. ; Egy íj 50 nyíl veszővel, rohani kard, egy kelevéz, egy vadásztőr, egy favágófejsze, és egy láncing. Zsákjában egy váltás ruha, étel, ital, gyógyfű, tűzszerszám, és 5 fáklya lapul.
Előtörténet:
Egy kis faluban születtem Rohan északi határán. Nem messze a Fangorn erdő szélétől. Gyermekkorom békében telt, és hamar megtanultuk a vadászat, a lovaglás, és a harc művészetét. Ezek közül a vadászatot szerettem a legjobban. Békében éltünk, műveltük a földeket, halásztunk, vadásztunk, és pásztorkodtunk. Esténként a tűz mellett hallgattuk az öregek történeteit az ősi északi hazánkról, és az ősi királyainkról. Az én példaképem Folca király volt, aki a legnagyobb vadász volt Rohanban, de addig nem vadászott, míg ki nem irtotta az összes orkot a földjén.
12 éves koromban egy sötétbarna csikót kaptam, és Éorl lova után elneveztem Felarófnak. Eben az évben megkezdődött a háború. Az orkok elszaporodtak, és egyre többször támadták meg a falunkat. Itt mi is megtanultuk a harcot. Ettől az időtől megkezdődött a háború. Théoden király lovasokat küldött északra.
15 éves koromban beálltam katonának, és a határokon háborúztunk. 5 év telt el, és minket a nyugati végekre rendeltek, hogy védekezzünk a Dúnföldi támadók ellen. Szörnyű harcokat vívtunk a hideg télben. De a baj csak később jött. Tél közepén északról farkasok jöttek, és nem kíméltek senkit sem. Sem a Dúnföldieket sem minket. Mi ekkor már a hegyek közé voltunk szorítva, így a farkasok inkább a Dúnföldieket pusztították.
Egy délután kilovagoltam, és azt láttam, hogy 3 farkas tép 4 embert . Nem tudtam, hogy kik, de azonnal a segítségükre siettem.A 4 farkast íjammal gyorsan megöltem, és csak ekkor láttam, hogy a 3 ember mind Dúnföldi. Az egyik még életben volt, és én segítettem neki. Bevittem a táborunkba, és meggyógyítottam. Később kiderült a neve Dunhard. Mivel megmentettem az életét testvérévé fogadott, és velünk maradt. Nemsokára a Dúnföldiek visszavonultak, de Dunhard itt maradt mellettem. Erős ember volt hosszú fekete hajjal, és szakállal. Kezében fejszét forgatott, és bőrpáncélt viselt.
Együtt védtük a határokat, de egyszer furcsa feladatot kaptam. El kellett mennem északra, hogy Völgyzugolyból híreket hozzak. Dunahrd természetesen velem tartott, így védve voltam a Dúnföldiektől, míg a Zöld Úton haladtunk észak felé. Két hét alatt elértük Brí városát. Itt megismerkedtem a hobbitokkal, akik szintén északról jöttek, mint a mi népünk. Innen keletnek fordultunk, és az utat követve eljutottunk Völgyzugolyba.
Négy hónapot töltöttem Völgyzugolyban, és megtanultam az írást, és az olvasást. Nemsokára elindultunk a Ködhegységen keresztül haza. A Vörösfoki Hágón keltünk át, és keletnek tartottunk, míg el nem értük az Anduint. A folyót követve tartottunk délnek, és láttuk, hogy jók a földek. Az úton sok vargal találkoztunk. Nemsokára hazaértem, és a falumban éltem, de egy 50 fős lovascsapattal folyton védtük a határokat.
Dunhard velünk maradt, és letelepedett ő is, de mindenhova elkísért hálája jeléül. Nemsokára szép termésre tettem szert, és sok bárányt, meg kecskét tartottam, de folyton háborúban voltunk az orkokkal. Így félig katonakén, félig földművesként várom a király parancsait.

//Bocsi, hogy kicsit hosszú lett, de remélem nem baj. //

[quote="hunns"]Név: Hunns Rohire
Nem: Férfi
Faj: Ember
Kor: 27
Foglalkozás: Vadász, harcos
Kaszt: Rohir
Kinézet: Egyszerű rohani harcos. Középmagas, izmos férfi. Hosszú barna haja van, és körszakálla. Zöld szövetruhát visel, rajta láncinget. A láncing fölött zöld köpenyt visel. Lábán szarvasbőrcsizma feszül. Fején vassisak van, a tetején lófarokkal. Övén rohani kardot visel, és vadásztőrt. Hátán egy tegezben 50 nyíl van, és egy íj. Kezében kelevézt tart. Lova mindig vele van. Lován tartja zsákját benne 5 fáklyával, és egy favágófejszével.
Felszerelés/ tulajdon: Egy sötétbarna ló, hozzá való lószarszám, és egy abrakos táska. ; Egy íj 50 nyíl veszővel, rohani kard, egy kelevéz, egy vadásztőr, egy favágófejsze, és egy láncing. Zsákjában egy váltás ruha, étel, ital, gyógyfű, tűzszerszám, és 5 fáklya lapul.
Előtörténet:
Egy kis faluban születtem Rohan északi határán. Nem messze a Fangorn erdő szélétől. Gyermekkorom békében telt, és hamar megtanultuk a vadászat, a lovaglás, és a harc művészetét. Ezek közül a vadászatot szerettem a legjobban. Békében éltünk, műveltük a földeket, halásztunk, vadásztunk, és pásztorkodtunk. Esténként a tűz mellett hallgattuk az öregek történeteit az ősi északi hazánkról, és az ősi királyainkról. Az én példaképem Folca király volt, aki a legnagyobb vadász volt Rohanban, de addig nem vadászott, míg ki nem irtotta az összes orkot a földjén.
12 éves koromban egy sötétbarna csikót kaptam, és Éorl lova után elneveztem Felarófnak. Eben az évben megkezdődött a háború. Az orkok elszaporodtak, és egyre többször támadták meg a falunkat. Itt mi is megtanultuk a harcot. Ettől az időtől megkezdődött a háború. Théoden király lovasokat küldött északra.
15 éves koromban beálltam katonának, és a határokon háborúztunk. 5 év telt el, és minket a nyugati végekre rendeltek, hogy védekezzünk a Dúnföldi támadók ellen. Szörnyű harcokat vívtunk a hideg télben. De a baj csak később jött. Tél közepén északról farkasok jöttek, és nem kíméltek senkit sem. Sem a Dúnföldieket sem minket. Mi ekkor már a hegyek közé voltunk szorítva, így a farkasok inkább a Dúnföldieket pusztították.
Egy délután kilovagoltam, és azt láttam, hogy 3 farkas tép 4 embert . Nem tudtam, hogy kik, de azonnal a segítségükre siettem.A 4 farkast íjammal gyorsan megöltem, és csak ekkor láttam, hogy a 3 ember mind Dúnföldi. Az egyik még életben volt, és én segítettem neki. Bevittem a táborunkba, és meggyógyítottam. Később kiderült a neve Dunhard. Mivel megmentettem az életét testvérévé fogadott, és velünk maradt. Nemsokára a Dúnföldiek visszavonultak, de Dunhard itt maradt mellettem. Erős ember volt hosszú fekete hajjal, és szakállal. Kezében fejszét forgatott, és bőrpáncélt viselt.
Együtt védtük a határokat, de egyszer furcsa feladatot kaptam. El kellett mennem északra, hogy Völgyzugolyból híreket hozzak. Dunahrd természetesen velem tartott, így védve voltam a Dúnföldiektől, míg a Zöld Úton haladtunk észak felé. Két hét alatt elértük Brí városát. Itt megismerkedtem a hobbitokkal, akik szintén északról jöttek, mint a mi népünk. Innen keletnek fordultunk, és az utat követve eljutottunk Völgyzugolyba.
Négy hónapot töltöttem Völgyzugolyban, és megtanultam az írást, és az olvasást. Nemsokára elindultunk a Ködhegységen keresztül haza. A Vörösfoki Hágón keltünk át, és keletnek tartottunk, míg el nem értük az Anduint. A folyót követve tartottunk délnek, és láttuk, hogy jók a földek. Az úton sok vargal találkoztunk. Nemsokára hazaértem, és a falumban éltem, de egy 50 fős lovascsapattal folyton védtük a határokat.
Dunhard velünk maradt, és letelepedett ő is, de mindenhova elkísért hálája jeléül. Nemsokára szép termésre tettem szert, és sok bárányt, meg kecskét tartottam, de folyton háborúban voltunk az orkokkal. Most kecskét, bárányt,és lovat tenyésztek, és a földet művelem,de állandóan küzdök az orkok ellen,és várom a király parancsát.

//Bocsi, hogy kicsit hosszú lett, de remélem nem baj. //