A Pajkos Póni

Brí leghíresebb fogadója. Kényelmes szobákkal a nagyobb és a kisebb népek számára. A koszt sem utolsó. A fogadót Papsajt Ászok vezeti. Ő méri a legjobb sört egész Eriadorban.

*a fogadó elött szál le a lóról. Sietve megybe és ül le az egyik asztalhoz.*
~Hol vagy?~*mondja magában, és ölébe veszi a kis erszényt.Nem szokott ennyire ideges lenni, de most megvan rá az oka.*

*Végre megérkezik a fogadóhoz...ahol már lát egy lovat...*
~Szóval már itt van...~
*mondja magában majd leugrik lováról s ott hagyja a másik mellett. Besétál a Pajkos Póniba ahol egy asztalnál ücsörögve megtalálja a személyt akire eddig várt. Odasétál hozzá és leül vele szemben.*
-Suilad Arwen.
*köszönti tündenyelven a nőt*

*megkönnyebülve lélegez föl amikor a férfi leül vele szembe*
Mae Govannen Haldír! *szól, és a kis erszényt nyújtja át. Tündéül folytatják a társalgást.*
Tudom vigyázol rá...de magadra is vigyázz...*mondja.*

~Végre...~
*Csillan fel szeme az erszény láttán...gyorsan át is veszi s saját nagyobb méretű tarisznyájába süllyeszti óvatosan...majd körülnéz nem-e figyeli őket valaki.Megkönnyebbülve nyugszik meg, senki sem nézi őket.*
-Ígérem nagyon vigyázok rá, Úrnőm.
*s fejet hajt*
-Nem kér valamit inni?
*kérdezi illedelmesen*

Nem...és maradjunk az Arwen-nél...*mondja, és ő is körbenéz.*
Mondanám a tanácsai ha nem tudnám hogy milyen tapasztalt vagy...*mondja és megenged magának egy mosolyt.*
Te igyál valamit...*mondja.*
Elkisérlek! *mondja a "küldetésre" célozva.*

-Ahogy akarja...illetve akarod!
*mosolyodik el majd int a pultosnak aki már repül is Haldírhoz*

-Mit kér Uram?

-Egy korsó sört, köszönöm.

*gyorsan felírja majd a hölgy felé fordul*
-Maga kér valamit?

-Nem,köszönöm.
*felel a hölgy.*

*a kocsmáros hátat fordít majd visszasétál a pult mögé és elkezdi kimérni a sört*

*Haldír közelebb hajol Arwenhez s suggotva szól hozzá*
-Biztos vagy benne hogy el akarsz kísérni? Nem túl veszélyes ez?
*kérdezi de a pultos már itt is van és átnyújtja a korsó sört Haldírnak aki elveszi s várja a hölgy válaszát*

Igen, biztos...*mondja, súgva, de felnéz és kiegyenesedik amikor a a pultos megérkezik a sörrel.*
Lehet hogy veszélyes de ott a helyem...és nem mondhatod hogy nem...*mondja, miután a pultos távozott.*

-Hát legyen ahogy akarod.
*mondja majd kortyol a sörből...*
-De ezesetben hamarosan indulunk kellene.
*a mondat után egyhúzásra megissza a korsó összes tartalmát...a hosszú út után kissé szomjas volt. Int a pultosnak hogy fizetne, mire az idesétál és egy számlát dug Haldír orra elé*

-Ennyi lesz! *szól a kocsmáros*

-Rendben.
*megnézi a számlát majd kis borravalót adva fizeti ki a sört*

Rendben...akkor induljunk...*mondja,kiegyenesedik és feláll.*
Talán még segítségedre is lehetek...*mondja szelíden.*
Siessünk, két napunk van, és minnél hamarabb oda visszük, annál kisebb az esélye annak, hogy kitör a háború...*mondja, persze tündéül.*

*Feláll s az ajtó felé indul...mikor odaér megfordul s elköszön a kocsmárostól*
-Viszlát!
*Ezután maga előtt kiengedve Arwent kisétál a Pajkos Póniból lovához melyre fel is pattan.Míg a nő is felül megsimogatja lovát s halkan szól hozzá*
-Sietnünk kell,vágtass amilyen gyorsan csak tudsz...kérlek.
*Észreveszi, hogy a nő is készen áll az indulásra ezért elkibálja magát*
-Gyiáá!!
*Haldír szavára lova amennyire csak tud vágtat az Északi Út irányába*

*Amint a fogadó elé ér, leugrik lováról és az állatot az istállóba vezeti. Egy fiú rögtön friss vízet és abrakot ad a lónak. Nicolette érzi, hogy most már minden rendben lesz, ezért a legényre bízza a lovat. Ő maga betér a fogadóba, s a fogadós, Papsajt Ászok azonnal a szolgálatára siet.*
-Mit adhatok?*Kérdezi a férfi, kezében egy pohárt törölgetve.*
-Oh, köszönöm kérdését.
*Táskáját levéve válláról a férfi felé nyújtva feleli.*
-Ebbe kérnék annyi ételt és italt amennyit csak lehet. A pénz nem akadály.
*Mondja s a fogadós nagyot bólintva elveszi a táskát és elindul vele a pult mögé. Míg a férfi a munkáját végzi, addig Nicolette a vendégeket szemléli. Található itt hobbit, kósza és még dúnadán is.*
-Tessék hölgyem!
*Mondja Papsajt úr, s már nyújtja is a csomagot. Nicolette nyúl is az erszényéért, de a férfi megszólal.*
-Haggya csak! Majd legközelebb kifizeti. Látom, hogy hölgyemnek most sürgős dolga van.
-Oh, köszönöm! Ígerem visszajövök!
*Mondja s azzal kimegy a lováért, felköti rá az élelmet, s maga is felugrik a lóra, megindul hátrafelé, s mikor kiér Brí főutcájára, csak ennyit mond:*
-Gyí Aranysörény, gyí!
*Azzal a ló gyors vágtába kezd, gazdáját meg sem érezve hátán.*