Az Öregerdő //Olvasmány//

Bár az Öregerdő Középfölde nagy erdeihez, a Fangornhoz, Lóthlórienhez és a Bakacsinerdőhöz képest aprócska, ősi jellegei miatt mégis tiszteletet érdemel. A fák itt olyanok, mint a legelső vadon fái, még mielőtt a tündék vagy az emberek a világra jöttek volna. Itt még erős a föld mágiája. Az öreg, sötét, korhadt szívű fák, mint a Fűzfa-apó, olykor varázslatot bocsáthatnak ki, vagy ravasz módon odább sétálhatnak, hogy az utazót eltántorítsák eredeti útirányától, vagy egyéb gonoszságokat műveljenek.
Szerencsére az Öregerdőbe tévedőknek legalább egy védelmezőjük akad: a vidám Bombadil Toma, egy titokzatos lény, akit a tündék Iarwain Ben-adar, az északi emberek Orald és Durin népe Forn néven ismernek. Toma hatalmas(ám rejtett) mágiával bír, mint ahogy felesége, Aranymag, a Fűztekeres Folyó-asszonyának lánya is.
Bombadil különös szerzet. Túl magas és nehéz ahhoz, hogy hobbit legyen, ám túl alacsony, hogy embernek nézzék. Kék kabátot, megviselt hegyes süveget és sárga csizmát visel és gyakran hangosan dalolászik. Toma a "birodalmán" belül nagy erővel bír. Még az Egy Gyűrű sincsen rá hatással. A földjén túlra pedig be nem teszi a lábát.