A Citadella - Elrond háza //KM//

Az Utolsó Meghitt Otthon. Elrond és két fia Elladan és Elrohir igazgatja ezt a menedéket, amit csak az talál meg, aki tudja hol keresse. Jelenleg ez a hely az egyik legnagyobb tündeváros, és menedék is egyben.

*Thrillia kilép szobájából és a teraszra sétál, majd tekintetét lassan végighordozza a gyönyörű tünde városon. Arcán halvány mosoly játszik.
~Milyen békés minden~*gondolja, ahogy szeme megakad néhány fiatal tündén, akik önfeledten beszélgetnek.
~Kár, hogy keletről egyre a háború szele fúj...~*egészíti ki gondolatait elkomorodva, majd mélyet sóhajt, és visszatér szobájába.
Szobája tágas, barátságos és kintről örökösen beárad a napfény. A lány mindig is nagyon otthonosan érezte magát benne.
Ízlésesen berendezett, takaros kis házát, ahol ideérkezése óta lakott, még Elrond jelölte ki számára édesanyja kérésére. Az évek során, amióta Imladrisba jött tanulni, a kis ház kissé megváltozott; Thrillia itt-ott átalakította a maga ízlése szerint, ám így csak még lakállyosabbá vált.

A szobába visszatérve gyorsan körülnéz, majd az ajtó felé fordul. Semmi.
Különös. Amothrasnak, a tanítójának már rég itt kéne lennie. Hiszen mindig a nap delelőjének órájában szokott jönni.
Thrillia zavartan ráncolja homlokát.
~Talán elfeledkezett rólam. Vagy más, sürgősebb dolga akadt. Hmm... Lássuk csak; hogyha nem jött közbe egyéb váratlan esemény, akkor a Citadellában mindenképp megtalálom. ~*gondolja, majd vállára teríti köpenyt és már ki is tárja az ajtót, hogy a Citadellába siessen.
Sebesen lépked felfelé az úton, egyenesen Elrond úr és két fia szépséges lakhelye felé.*

*Megérkezik Elrond háza elé. Elkezd fel-alá járkálni. Mikor megunta, a szökőkutat csodálja, amint a galambok mosakodnak. Egy órával később, még mindig vár, ekkor már a padon ül, mikor hangosan nyílik az ajtó*

*A nyillódó ajtón Elrond nagyúr lép ki egyik fiával elmélyülten beszélgetve. Elrond megpillantja Shadelt.*
-Elrohir, fiam bocsáss meg. Ezt még megbeszéljük. Magunkra hagynál bennünket?
*Kéri fiát a tünde*
-Természetesen apám.
*Elrohir fejet hajt apja előtt majd Shadelre vetve egy pillantást visszamegy szobájába. Ekkor Elrond odafordul a hozzá látogatóba érkező Shadelhez*
-Mae Govannen.
*Köszönti őt sindarin nyelven*
-Meg tudhatom minek köszönhetem látogatásod?

- Im gellui le govaded!*fejet hajt Elrond előtt*
- A Dol Goldur-i problémák miatt vagyok, nem tudom, tudsz-e már róluk...*kezdi csevegőn, mégis komolyan*

*Thrillia megérkezik Elrond nagyúr lakhelye elé, így lassít léptein.
Amint belép, szeme rögtön megakadt a házba visszalépő Elrohíron, majd ahogy sietve körbetekint, észreveszi magát a tünde urat is, amint éppen egy ismeretlen, sötét hajú, jó kiállású tünde férfifal beszélget elmélyülten.
Illedelmesen megáll hát tisztes távolságban tőlük, és csöndesen vár, amíg Elrond úr vagy esetleg valamelyik fia időt tud szánni rá, és megkérdezheti tőlük, hol találja meg Amothrast.*

*Elrond megpillantja Thrilliát így int Shadelnek, hogy ne most mondja*
-Semmiről nem tudok barátom.
*Mondja gyorsan Shadelnek majd Thrilliához fordul*
-Anírach i dulu nín Thrillia? // Segíthetek Thrillia? //
*Tesz fel egy gyors kérdést a hölgynek*

*Észreveszi a lányt, amjd elhallgat és félreáll. Újra tanulmányozni kezdi a szökőkutat és a madárkákat*

*Köszönésképpen gyorsan biccent az idegennek, majd illedelmesen meghajtja fejét Elrond előtt.*
-Tancave. -*feleli a tünde úrnak.* -Amothras mestert keresem. Ma délben nem jelent meg a szokásos történelem óránkon, és abban reménykedtem, itt találom. Nem tudsz valamit a holléte felől?

-Amothras? Nem jelent meg az órán??
*Kérdi kicsit hitetlenkedve*
-Ez nem jellemző rá...mindig ott szokott lenni időben nemde?
*Elrond elgondolkozik...*
-Elrohír!!!
*Elég hangosan bekiabál fiának hogy legyen szives fáradjon ki. Mikor fia ideért apja rámosolyog*
-Mit szeretnél apám? Áh, szervusz Thrillia!
*Köszönti a lányt majd ismét apjára néz*
-Elrohír szeretnélek megkérni rá, hogy Thrilliával együtt keressétek meg Amothras mestert. Nem jelent meg az óráján és félek, hogy valami baja esett.
-Értem apám. Azonnal indulunk. Ugye Thrillia?
*Kérdi meg előbb a lányt Elrohír*

-Aiya Elrohír! -*mondja Thrillia kedvesen és rámosolyog Elrohírra, majd elkapja tekintetét az ifjú tündéről és visszafordul Elrondhoz.*
-Igen, máris elindulunk, uram! Én is aggódtam érte, hiszen mindig nagyon pontos szokott lenni. Azt gondoltam, talán te küldted el őt valami fontos megbízással, uram, de így én sem találok más magyarázatot, mint hogy valami baj történt... -*a mondat végére hangja szinte teljesen elhal, és szemét is kissé lesüti, de gyorsan észbe kap, hogy a tünde úrnak nyílván más, fontosabb dolgai is vannak.
Mélyen meghajol Elrond előtt, és illedelmesen hozzáteszi:*
-Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál rám, uram, és elnézésedet kérem, amiért félbe szakítottalak egyéb, sürgős teendőid közepette.
*Visszapillant Elrohírra.*
-Mehetünk, igaz? -*kérdezi csendesen.*

// Töröltem a másikat //
-Ú-moe hannad Thrillia! // Nincs mit Thrillia! //
*Szól Elrond a lányhoz mosolyogva*
Persze mehetünk Thrillia! Hol kezdjük a keresését?
*Kérdi újdonsült társát, hogy van-e valami ötlete. Elrond ismét Shadelre szegezi tekintetét.*
-Gyere be a szobámba. Beszéljük meg azt a Dol-Goduri ügyet.
*Betessékeli Shadelt, hogy megvitathassák a dolgokat.*

// Mennem kell. Sziasztok! Majd folytatjuk ha megjöttem. //

*Besétál Elrond után a házba.*
- Dol Goldur *kezdi mondókáját* Valami mozgást észlelünk arrafelé, az ork csapatok is elszaporodtak...Nazgulok repkednek Rohan és Gondor területein is...*elhallgatt, választ várva*

-Fogalmam sincs. -*töpreng el a lány.* -Talán legokosabb volna először a házánál keresni, bár erősen kétlem, hogy ott találjuk majd...
*Hirtelen elhallgat és pár röpke pillanatig a gondolataiba mélyülve áll, mielőtt ismét megszólalna.*
-Esetleg megnézhetjük a környező erdőségekben is. Neked nincs ötleted? -*pillant Elrohírra.*

[ Elrohír & Thrillia ]

*A fiú bólint egyet Thrillia ötletére*
-Szerintem is a legjobb lenne ha először a házánál néznénk meg! Ki tudja mit találunk ott!
*Felel Elrohír*
-Hm...az erdőben? Van benne valami...hátha éppen gyógynövényekért ment vagy ne adj Isten elrabolták...
*Osztja meg Thrilliával gondolatmenetét*

[ Elrond & Shadel ]

-Foglalj helyet Shadel!
*Mutat Elrond egy kényelmes fotelre s miután Shadel helyet foglalt leül ő is. Amikor a tünde elmond mindent amit tud alig tud szóhoz jutni.*
-Nazgulok Gondor és Rohan területein? Hogy lehetséges ez? Ezt mielőbb meg kell oldanunk...nem hagyhatjuk, hogy az emberek pánikba essenek s sorozatosan hagyják el földjeiket.
*Mondja ezt kicsit fennhangon. Lehalkítja magát, hiszen nem szeretné ha beszélgetésüket bárki meghallaná.*
-Az orkokat könnyebb lesz megfékezni úgy gondolom... Csak ezt szeretted volna megosztani velem, vagy még van mondandód?

-Jól van. -bólint Thrillia. -Akkor először a ház.
*Megfordult, és elindul a Citadellába vezető kapu felé.
Ahogy áthaladnak rajta, a kapuban álló őrök Elrohír láttára azonnal felkapják lánzsáikat és vigyázba állva tisztelegnek.
Thrillia halkan elkuncogja magát, de nem tesz semmiféle megjegyzést a dologra.
Egy rövid séta után végül aztán feltűnik előttük a város szélén megbúvó kis ház. Ajtaja nyitva, ablakai mind szorosan bezárva, a ház azonban koromsötét. Thrillia döbbenten torpan meg és a szeme sarkából felpillant Elrohírra. Talán csak képzelődik, ám valamiért olyan rossz előérzete támadt...
várta, hogy a fiú mit szól hozzá. Talán egyszerűen csak túl éles a fantáziája, vagy Elrohírt is ugyanúgy nyugtalanítja a látvány?

*Belép a szobába, ahol csend honol. Az ajtóra néz, semmi. Csend. Végül odamegy egy székféléhez, és leül rá. Bár egyáltalán nem fáradt, mégis. Majd a csak csuklyát a fejére hajtja, hogy arca ne látszódjék, és körbenéz. Neki itt nagyon furcsa érzése van, de lehet, hogy csak azért, mert eddig csak a fákon élt, a flet-en. Aztán lehajtja a fejét, és így teljesen úgy néz ki, mint egy nazgúl. Ezt ő nem tudja, de most nem is érdekli. Minden zajra figyel most, hogy hallja Elrodot.*

*Gid hirtelen emeli fel fejét. Az íjas tünde mosolyog. Gid arcán is megjelenik valami, majd gyorsan válaszol.*
- Igen, ha tud, kérem segítsen. Elrond? Szeretnék vele beszélni, hacsak nincs túl késő...
*Mondja, és felpattan az ülésről. A csuklya alól két kék szempár pislog kifelé. A hosszú hajából pár tincs előreszaladt, gid ezeket gyorsan visszatuszkolta a köpenye alá.*

*Gid arcán megjelenik az első ijedt grimasz. Elrond nincs itt... Gid hátrálni kezd. *
- Hát... Nem. Mennem kell tovább. Nem maradhatok... Én .... Nem. mennem kell. Ha esetleg megjönne, akor szóljon neki, hogy itt jártam...
*Mondja Gildraen, de a világért nem mondaná meg a nevét. Aztán nagy levegőt vesz, és így szól.*
- Öh.. Most mennem kell... Sajnos nem állhatok meg! De köszönöm...
*Mondja, és elindul kifelé. Még visszapillant, és aztán eltűnik...*

*Thrillia egy darabig figyeli a mellette álló Elrohírt, ám mivel a fiú egy szót sem szól, s Thrillia az arcáról sem tud semmit leolvasni, finoman megérinti a tünde karját.*
-Mit gondolsz? -*kérdezi halkan.* -Menjünk be körülnézni?