Mória nyugati kapuja

Ezt a kaput régen mindig nyitvatartották és két törp vigyázott rá. Azonban miután a balrog kiűzte a törpöket Móriából a kaput bezárták és csak az juthat át a kapun, aki ismeri a titkos, rég elfeledett jelszót.

* Lihegve, Árnyékkal a kezében megérkeznek. Gid megvakarja az állat fejét. Most megmentette az életét. Illetve egymás életét. Gid sóhajtva teszi le a ,,kutyát". *
- Te kis csibész! Mit mondtaM? Hogy lopj nekem nyilat? HOl találtad?
*Kérdi, még ha a leopárd nem is tud válaszolni. Látja rajta a rúnát: O.K. Gid fejében fény gyúlik. O.K.-mint Ozin Karaman... Gid sóhajt. Hogy adja vissza? Leül, és enni kezd. Most a lembast hagyja, inkább valami húst vesz elő, és lövőtávolságból igyekszik kiljebb ülni. Mikor fedezékben van, Árnyék odamegy, és lefekszik.*
- Ne aludj!
*Szól rá Gid. Árnyék akkor csak ott ül, és dorombol*

* Végül dönt. Leteszi csak oda a tokot, és feláll. Nem vár, van neki jobb dolga is. Az ennivalókat elteszi, bár már alig van mit eltennie. A fegyvereit felteszi a hátára, és mély levegőt vesz. Még mindig érzi az orkok bűzét. Szinte alig kap tőle levegőt. *
- Gyere! megyünk. Estére el kell érnünk a célba!
*MOndja, é azt sem bánja, ha kerülő lesz belőle, de ő Megyébe aka jutni. Előbb még jön Völgyzugoly. Elrond... Gid mosolyog, és leindul. Árnyék mögötte lépked. Gidnek, mivel már többször járt erre, ismerős az út, csak a kisállat fél.*