Fangorn//Olvasmány//

Fangorn az Anduin völgyétől a Rohani Kapun át Szürkerévig terjedő őserdő maradványa, ahol, akárcsak az Öregerdőben, a fák szokatlanul éberek. Némelyik még mozogni, és beszélni is képes. Ez főleg Középföldén megmaradt néhány Entnek köszönhető. A legidősebb ent Szilszakáll(Fangorn) adta a rengetegnek a nevét.
Fangornban mindenféle fa megél, a zsenge csemetéktől a vénséges famatuzsálemekig, s valamennyiükre a Fák Pásztorai vigyáznak. A látogató az ágakról lelógó mohából és hullott avar halmaiból láthatja, hogy erre kevés kivülálló fordul meg. A vándorok jobban teszik, ha óvatosak, mert sok ent szíve sötétté vált. Ezeket Huornoknak nevezzük, és rendkívül ellenségesek azokkal szemben, akik netán veszélyt jelenthetnek a fáikra: nagyon messzire vissza tudnak emlékezni minden egyes fára, amely fejszecsapásnak vagy tűznek esett áldozatul.
A Negyedkorban néhányan ellátogattan Fangornba (Trufa és Pippin, a két hobbit, Legolas és Gimli), és Vasudvardban, Orhanc tornya körül fákat ültettek.