Vörös-foki hágó

A Vörös-foki hágó.

*Barna lován ülve ér el a hágóhoz. Bőrből szabott ruhájának szélét néha meglibbenti a szél. Hátán táska, oldalán egy tőr, alatta pedig ló. Egy pillanatra megáll és a jobb, és bal oldalon lévő magasba nyúló sziklafalakra néz. Steve lassan elindítja lovát, és beér a hágó két fala közé. Kevés itt a dús lombú fa, de Steve rövid bámészkodás után kiszúr egyet. Lassan el is éri, és leszáll lováról. Táskáját a fa tövébe rakja, lova kantárját a törzshöz kötözi, ő maga pedig leül a fa alá. Előveszi forrásvizét, majd nekidől a fa törzsének. A nap már lenyugvóban, úgyhogy Steve úgy dönt itt tölti az estét. Bár nem biztos, hogy jó ötlet, a férfinak most megfelel. Egyenlőre nem alszik, csak néz maga elé és gondolkodik. Útvonalat tervez, filozofálgat. Hamarosan elér Móriához és ha megtalálja azt akit keresett nincs több célja ebben az életben, de ki tudja.. később még állíthat maga elé újabb célt, de előbb ezt kell elérnie. De Steve már érzi, hogy közel van, úgyhogy különösebb aggodalom nélkül, de éberen ül a fa tövében...*

*Miközben maga elé meredve ül, néhány gördülő kavics, és halk, nagyon halk suttogás hangját hallja. Felemeli fejét és három árnyat pillant meg. Steve könnyedén megpillantja őket, mivel elég kevés fa, bokor és egyéb dolog mögé lehet itt rejtőzni. Steve nem siet, nyugodtan feláll, bár korántsem az. Orkokkal még csak egyszer találkozott, akkor is biztosítva volt, de ha máshonnan nem, könyvekből ismeri őket. Lovára pillant, aki úgy tűnik szintén érzi a veszélyt. Elkezd fújtatni és fel-felágaskodik. Elég hamar eldől, hogy Steve nem igazán számíthat rá, úgyhogy tőréhez nyúl. Steve nem az egyszerű megoldások híve. Ilyenkor egy egyszerű ember szembemenne a leggyengébbnek kinéző orkkal, Steve azonban a felette magasodó fára pillant. Megragad egy alsó ágat és egy mozdulattal már fenn is van. Miközben halad felfele sorban levágja maga mögött az ágakat. Csak annyira magasra mászik, hogy az orkok ne tudják elérni, viszont ha leugrik véletlen se legyen valami baja. Úgy sejti ez a fa nem fog sokáig itt állni, de Steve egyenlőre jó megoldásnak tartja azt, amit választott. Lováról nem szívesen mond le, nem mintha nélküle olyan sokkal lassabban haladna, mindenesetre még nem mond le róla teljesen. Egy magasan lévő ágra ül és onnan figyeli az orkokat*

*Elmosolyodik az üvöltésen. Kívül továbbra sem látszik semmilyen ijedtség rajta. Steve agyában egy pillanatra megfogan a gondolat, mi lenne, ha szóba elegyedne az orkokkal. Legalábbis megpróbálná. Talán még jó is kisülhet belőle. De egyenlőre hanyagolja az ötletet. Viszont mikor meglátja, hogyan próbál az egyik ork tüzet gyújtani halkan felnevet. Az "üssünk össze két követ és lesz nagy szikra" módszert használja, de Steve nem is ezen nevet, hanem az ork technikáján. Ebből nem lesz egyhamar tűz. Steve úgy dönt ad egy két tanácsot, bár az ork nem biztos, hogy megérti*
- Merőlegesen üsd meg a kettőt *kiált le az orkhoz. Vajon tudja mit jelent a "merőleges?". Mindjárt kiderül... Steve vet egy pillantást az egyre ingatagabbá váló fatörzsre. Így ránézésre 1.5 méteres átmérőt mondana a fa törzsére, és az orkok jelenlegi tempójával még eltart egy ideig míg kidöntik a fát...*

*Mikor a két ork bakot tartott Steve-nek már akkor a kezében volt tőre. Megcsóválja a fejét, és felegyenesedik. Lábát megveti egy ágon, és bár látszólag bármikor leeshet, Steve teljesen biztosan áll. Összeszedve minden erejét az ork felé szúr, mikor már elég közel ért. A találat a szeme közt éri. Valójában nem ez volt a célja, hanem, hogy kiüsse az ork szájából a fegyvert, de ez is megteszi. Steve utálja a vért... De ha egyszer kénytelen szúrni... Ezúttal az ork egyik kapaszkodó karja felé szúr. Az előző alkalommal nem látta, hogy az orkon ejtett-e egyáltalán sebet, és ha igen milyen súlyosat. Most viszont egyértelműen látja, hogy tőre célbatalált. Egy erőteljes rántással kirántja az orkból. Kicsit meginog, de továbbra is áll. reméli puhány orkkal van dolga, aki ennyitől visszamászik és a karján lévő sebet siratja*

*Steve egy másodpercet sem késlekedik. Hátat fordít az orkoknak, leugrik a fáról. Szégyen a futás, de hasznos. Végülis Steve-nek nincs különösebb baja az orkokkal, ők csak azt teszik, amit szoktak, úgyhogy hagyja őket vacsorázni. Időközben egész sötét is lett, de Steve pontosdan tudja hova megy. Mikor 150-200 méterre eltávolodott az orkoktól mostmár csak sétál, Nem a hágó közepén halad, hanem a sziklákhoz közel. Egy idő után mintha a hágó végét látná. Reméli mostmár nem botlik akadályba és gond nélkül folytathatja útját.*

*Úgy tűnik a sors mindenképp azt akarja, hogy midnent beleadva harcoljon... Ez van, bár lehet, hogy könnyebb lenne a 2 falatozó orkor lekaszabolni, de talán a goblinokkal elbánik. Steve ismét valami olyan terven töri a fejét, mellyel időt szerezhet. Fa egy darab se, csak a rengeteg lezuhant kő. Előhúzza vékony, pengeéles kardját. MOst nem lenne jó a tőrt használni. Steve-nek most például jól jönne egy így.. de az nincs nála... Annak érdekében, hogy még nyer pár másodpercet, néhány hatalmas, gömbölyded sziklával eltorlaszolja a hágó egy kis részét. Így némileg beszűkül, de ezek tényleg már csak másodpercek. Lesz, ami lesz, Steven mostmár szembefordul a közeledő goblinokkal és várja az összecsapást*

*Érdekes, mindegyik ilyen lénynek ez a dumája. Mindenesetre Steve nem tojta össze magát, könnyedén hárítja az első csapást. Mindenképpen előnye, hogy a goblinok ilyen kicsik, így nem megeröltető különösebben a harc, mivel lefelé kell a csapásokat mérni. Miután a goblinok vezérének támadását hárította rögtön mér rá még egy csapást. Először nem őt akarja megölni. Akkor csak még nagyobb dühbe gurulnának a többiek. A következő csapásnál nem csak a kardját használja. Miután a goblin védi a vágást Steve a tőle telhető legnagyobb erővel a mellén rúgja meg a goblint. Nem büszke arra, hogy össze-vissza rugdos, de ez most nem igazán érdekli. Amíg a vezér goblin összeszedi magát Steve a hozzá legközelebb álló felé sújt a karddal. Mostmár nem méregeti a goblinok erejét, ahogy erejéből telik odavág nekik, de nem várja meg míg az adott goblin felkészül a támadásra, hanem gyors egymásutánban háromszor is az egyik goblin felé csak. Harmadszorra holtan esik össze. Steve most kicsit hátrább húzódik. Várja a következő rohamot...*

*Steve felkészülve várja a támadást. Valami ötlettől vezérelve előkapja tőrét, miközben kardjával az egyik goblin támadását védi, és mielőtt még újra támadhatna, vagy védekezhetne tőrét mélyen a testébe szúrja, miközuben egy könnyed mozdulattal eltáncol a másik goblin elől, majd kardjával még hátracsap. Ez olyan próba, szerencse alapon történt, és sikeresen meg is vágta agoblin lábát. Egész mély seb, legalábbis Steve szerint. Ennyi előnye megint van. De nem hagyja, hogy a goblin arrébbsántikáljon. Rögtön utánaered, és néhány csapással ezt is leteríti. Maradt 7, és Steve már valami fáradtságot kezd érezni. 3 ork és 10 goblin azért egy este nem akármi. De lesz még rosszabb is, úgyhogy Steve nem sopánkodik, meg egyébként sem szokása. Szembefordul a maradék héttel és ismét várja, hogy támadjanak...*

*Tegnap délután indult el Széltetőről a maradék két goblin elől menekülve. Valami belső sugallattól vezérelve haladt végig a Szürke-Ombolyon keresztül, Rhun vidékén át, majd ismét egy folyón, a Zubogón áthaladva egyenes a Vörös-foki hágóhoz. Mikor odaér felnéz a hegyre, s megindul. Szinte a Sors vezeti lépteit meg a lováét. A hágónál észrevesz egy férfit akit szintén goblinok támadtak meg. Sőt, észrevesz még orkokat is. Lovát kiköti az egyik kiálló szirthez, majd magához veszi könnyű kardját. Halkan a lények mögé oson, s egyik orknak levágja a fejét, egy goblinba pedig belemártja kardját, aki ettől holtan esik össze...*

*Steve azonnal észreveszi az érkező nőt. Aztán pislog egyet-kettőt mikor simán leszed egy falatozó orkot és egy goblint. Mi a fene, Steve-nek is lehet szerencséje? Mindenesetre a goblinok között kialakult kisebb pánikot, amit a titokzatos nő okozott kihasználja, és kettő goblinnal végez. Már csak négy van. És egy ork, de tőle nem valószínű, hogy tartani kéne. Steve azért figyel arrafelé is. A nővel való megismerkedést még hanyagolja, előbb a goblinokkal kell végezni. Egy felé irányuló csapást véd és rögtön ellentámadásba is kezd.*

*Az ismeretlen férfi is levág két goblint, így már csak négy maradt. Nicolette ügyesen forgatja a kardot, úgy, ahogy annak idején megtanulta az erdőtündéknél. Kitér pár támadás elől, s mikor védekezik, szikrák pattannak a kardok között. A feje fölött megforgatja a kardját, majd egy határozott "suhintással" levágja a másik orknak is a fejét. Közben kitér az egyik goblin döfésétől, mivel azonban nem figyel a lába elé, megbotlik egy lehullott szikladarabban, s bokája is kificamodik. Megpróbál védekezni, de tehetetlenül figyeli a felé tartó goblint...*

*Majdnem tátva marad a szája. Ilyen jól még nőt nem látott kardot forganti. De az mégsem járja, hogy harc közben nyitot szájjal ugráljon ide-oda. MIndenesetre azt is észreveszi, hogy elesett, és még goblin is van arrafele. Ezek után az a minimum, hogy segít neki. A következő csapást arra a goblinra akivel éppel harcol oylan erővel méri, hogy a kardja, mámmint a gobliné a földre hull. Steve már szúrna, de a kis lény elszalad. Steve gyorsan megfordul, felkapja a goblin elejtett kardját, és az ismeretlen nő felé igyekvő goblint késlekedés nélkül elteszi az útból. Összesen két goblin maradt, de ők egyenlőre úgy tűnik nem szándékoznak támadni. Steve azért fél szemét rajtuk tartja, miközben a nő felé fordul. Kinyújtja jobb kezét és felsegíti*
- Először is köszönöm a segítséget, a legjobbkor jött. Steve Silverhalm vagyok *mutatkozik be és enyhén meghajol.*

*Egy aprócskát megrémül, amikor látja, hogy a goblin felé tart kardját rá szegezve. De a férfi gyorsabb, s hamar el is teszi láb alól a lényt. Elfogadja a férfi által nyújtott jobbot, s már készül is a válasszal...*
-Köszönöm, az én nevem...
*Mondja, de nem tudja befejezni mondatát mert a két goblin ismét támadásba lendült. Pusztán fürgeségének köszönheti, hogy a férfi életben maradt, mert egy határozott lökéssel eltaszította magától. Az egyik goblinba teljes erejével belemártotta kardját, a másiknak pedig szintén levágta a fejét. Ekkor ismét a férfi felé fordult.*
-Na szóval! Az én nevem Nicolette Lind. A segítség pedig természetes dolog.
*Mondja, arcán mosollyal...*

*Nicolette a hágó vége felé nézve észreveszi, hogy egy ló, ami valószínű Steve lova, nekiment a szikla falnak. Az állat erősen sántít, kibicsaklott a lába.*
-Várjon egy pillanatot!
*Mondja a férfinek, majd lovához siet. Rövid ideig matat, majd egy kis zsákocskával a kezében a ló felé indul. Megáll, s elővesz a csomagból két-három különböző gyógyfüvet. Két kezével összedörzsöli őket, miközben lágy, búgó hangon dúdolni kezd. A növényeket a ló felé nyújtja, aki meglepő módon egyből megeszi.*
-Ez amolyan fájdalomcsillapító.
*Mondja a férfinek kérdő tekintetét látva. Leguggol a ló lábához, s alaposabban szemügyre veszi. Vár pár pillanatot, s egy határozott mozdulattal helyére teszi a csontot. Az állat semmi jelét nem mutatta fájdalomnak, tehát Nicolette felállt, s ismét Stevenek szentelte figyelmét.*
-Helyretettem a csontot. De kérem kímélje az állatot, nem lesz jó vége ha nagyon megerőlteti!

*Figyeli, ahogy Nicolette rendbeszedi a lovat. Mikor a nő befejzte, még mond néhány szót Steve-nek. A férfi csak bólogat*
- Rendben, köszönök mindent. Hova tart? Mert szívesen fogadnék egy kis társaságot az útra. Sokáig éltem egyedül, azt hiszem van mit pótolnom, ami a közösségi szellemet illeti, a részemről. Én Móriába megyek. Keresek.. valakit. *teszi hozzá, majd körbepillant*
- És az Ön lova? *teszi fel az egyszerű kérdést. Steve nem emlékszi, hogy látta volna, hogy Nicolette lóháton jött volna. Ami azért szokatlan, de feltételezi, hogy a nő valahol kikötötte a lovat...*

-Szívesen. Napjaimat is magányos kóborlással töltöm, úticélom pedig nincs. Szíves örömest önnel tartok, ha nem bánja. De tudja-e, hogy Mória veszélyes hely? Ki tudja milyen lények tanyáznak ott...
*Mondja, miközben arcán árnyék suhan át.*
-A lovamat a sziklához kötöztem...
*Feleli a férfi kérdésére válaszolva, s már meg is indul Aranysörény felé. Mikor odaér, eloldozza a kötelet, s megáll ismét a férfi felé fordulva.*
-Egyébként, ha szabad kérdeznem kit keres?