Vörös-foki hágó

- Tudom, hogy nem egy életbiztosítás *vonja meg a vállát, majd megvárja, míg Nicolette visszatér a lovával.*
- ... Egy rokonomat *feleli kis gondolkodás után, majd felül a lovára. Bár Nicolette segített neki, Steve azért száz százalékig még nem bízk benne, hiszen alig fél órája ismeri... Úgyhogy azt, hogy pontosan kit keres nem árulja el*
- Akkor induljunk *mondja és lasan elindítja lovát. Nem haladnak gyorsan*
- És Ön honnan jön? *kérdezi, és magában mosolyog egyet a rímen, miközben elhaladnak a sziklák mellett..*

*Észreveszi a férfi bizalmatlanságát, de teljes mértékben megérti, hisz alig egy fél órája ismerik egymást. Idejük nem volt, ismerkedésre, beszélgetésre.*
-Induljunk!
*Mondja, s kecsesen felpattan lovára, majd lassan elindulnak a férfival együtt.*
-Az attól függ honnan nézzük. Széltetőről jövök, egyébként az erdőtündéktől. Ott születtem, s később nekivágtam Középföldének.
*Mondja s tekintete a távolba réved pár pillanatra.*
-És Ön honnan jött?
*Fordul érdeklődve a férfi felé.*

*Végighallgatja Nicolette-t, majd egy pillanatig gondolkozik mit válaszoljon-
- Északról *válaszol végül, talán kicsit túl tömören is. Steve nem a szavak embere. Lasan a elérik a hágó végét és feltárul előttük a vidék. Közben már teljesen besötétedett*
- Menjünk tovább ilyen sötétben? *kérdezi, és Nicolette-re pillant. Lehet, hogy nem lenne szerencsés megállni, biztos nem ennyi ork és goblin élt ezen a vidéken, majd egy biztonságos helyen talán ideálisabb lenne...*

-Hát nem is tudom...
*Feleli megértve a férfi tömör válaszát.*
-... szerintem keressünk valami fedett, jól védett zugot, ami elrejt minket ezek elől a förtelmes lények elől.
*Mondja, s hangjából kihallatszik a tömény undor, amint szétnéz az orkok és goblinok tetemein.*
-Minnél előbb kellene innen távoznunk.
*Mondja, s meggyorsítja lovát...*

- Rendben, akkor majd valahol máshol pihenünk *bólint rá a férfi és ő is kicsit gyorsít. A két lovas egyenletesen halad és lassan távolodnak a hágótól. Mikor Steve visszanéz már nem látja a goblinok és orkok holttesteit, csak az ágaskodó ormokat.*

-Hmm, szerintem megyünk be Móriába... Ott biztos találunk valami jó helyet, vagy akár valakit...
*Továbbmegy, Mória felé veszi az irányt.*
-Csak Ön után...

*Gid óvatosan megy, egészen az út szélén. A kis háziállata kis léptekkel, de ruganyosan halad mögötte. Gid sóhajt. Bár fáradt, de tudja,hogy a cél előtte van. Itt nem adhatja fel. Nem sokára eléri a Móriától pár ölre lévő területet. Körbenéz. Valami nem tetszik. Nyomokat lát, amik nem is régiek! Lehjol, és azonosítja: Nem ellenség. Ezek ember nyomok, még ha nem is ember, akkor talán az egyik elf. Az ő nyomait annyira nem is látni. Az egyik kisebb, hát az vagy nő, vagy gyermek. Gid most könnyű, és csendes léptekkel kilép Mória elé.*

*Egy fekete árnyék halad ló háton a hágón. A fiú fején egy fekete csukja három kardja csillog a napsütésben. A köpenyét a lágy szellő lengeti. A fiú nem egy lidérc hanem egy fiatal bár tapasztalt harcos a neve Ozin Kraman. Ahogy ballagnak a lovával Villámmal megállnak és Ozi leugrik a ló hátáról. Le akasztja a kulacsát és kortyol a kulacsból. Vissza akasztja a kulacsot és egy zöld lepedőcske alól kivesz egykis Lembast majd el nyammog pár kockát. Evés közben egy sziklához sétáll és onnan tekint le a tájra. A nap hevesen ragyog pár felhő gomolyag száll az égen.
- Gyönyörű a kilátás.
*Mondja majd vissza indul a lovához.*

*Ahogy Ozin felakarna szállni a lovára megpillant pár goblint szaladgálni a hágó tetején.
- Ezek meg? Mit rohangálnak,fogócskáznak??
*Kérdezi magától Ozin majd leveszi a ló hátáról az íját és felhúz egy nyílvesszőt is. Mivel az íjazáshoz csak kis mértékben ért ellövi a nyílvesszőt ami a második goblin lábát kapja el és az eldőlve Ozintól pár méterre esik le a szikláról. *
- Ejnye..... ez fájhatott....
*Vigyorog magában majd mégegy vesszőt ajjaztat fel. De nem áll szándákában lőni ... most*
- Na most tovább mennek vagy jönnek bulizni a kis Drailok. //Kukacok ivadékai//

*Ozin fel ajjaztatásból fel húzásba és lövésbe megy át és egy másik goblin a fejéből kiálló nyílveszsővel dől a földre. Ahogy közelebb érnek Ozin hátradobja a íját majd lekapja hátáról kétkezes kardját.*
- Na gyertek ti kancsal dögök.
*Ahogy ezt kimondja két kis goblin ugrik felé. Ozin nagy erőt felhasználva felemeli a kardot és egy vízszintes csapással ketté vágja a két goblin mejek fekete vére Ozin cipőjén köt ki. *
- Na ideje be keményíteni
* Vissza teszi a nagy kardot majd oldaláról leveszi a két kissebbet és azzal veszi fel a küzdelmet a többivel.*

*Ozin megöl még három goblint ám ezek még csak a kisebbek voltak, akik a felderítő szerepkört töltötték be. Most jönnek csak az igazán erős és nagy goblinok Ozin felé. Előveszik kardjaikat s megindítják a támadást. Míg a háttérben a kisebbek parittyákkal köveket lőnek a kalandozó felé....*

// Bocs most mennem kell! Majd folytatjuk! //

*Ozin felé rohan két nagyobb goblin inal felé. Ozin egyik kardját szájába veszi és egy kis tőrt ránt elő az övéről. Egy ak dobással a tőr beleáll a nyakába ami összerogyik. A másik duhbe gorulva rohan tovább Ozin felé miközben az egyik parittyás dob egy követ. Ozin a levegőben elkapja a kis kövecskét és fejbe dobja a rohanó nagyot akinek az üres feje kong az ütközéstől és egy kicsit mindha belenne rúgva eldől. A kissebek ezt látván megfutamodva elszaladnak.*
- Na ez nemtartott sokáig.
*Mondja Ozin majd oda sétáll a halott nagyhoz és kiveszi a nyakából a tőrt. Vissza rakja fegyvereit a helyére és felszáll a lovára. Csukjáját felveszi hogy a maradék gomlinok ne ismerjék meg. Ahogy felszáll Villámra elkezd vágtatni Móriába ahol még több kaland vár rá és Ozinra.*