Caras Galadhon

- Boe baded si enni. Harthon ad geveditham*Ismét meghajol (csak egy kicsit XD), kilép a trónteremből, majd útnak indul Elrond háza felé*

*Niphrella finoman megrántja lova selymes sörényét, ahogy lassan felsejlik előttük Caras Galadhon fényektől tündöklő városa.
-Jól van, Nimtarcos, most már lassíthatsz lépteiden. Megérkeztünk.
*Hangjára a hatalmas, fehér mén felhorkant, értően meghajtja büszke fejét, majd a szélsebes vágtától tajtékos nyaka és teste alatt lassanként ellazulnak izmai, patái alatt még mindig halkan, ám immár sokkal lassabb ritmusban reng a föld, és Nimtarcos végül könnyed ügetésre vált.
Niphrella halvány mosollyal hajol előre, és dícsérő mozdulattal, kedvesen paskolja meg ménje ívbe hajolt, erős nyakát.
Így érnek a főváros elé, ahol Niphrella tapasztalt szeme azonnal felfedezi a fák között megbúvó tünde íjászokat. Higgadtan emeli fel kezét, jelezve, hogy jóbarát. Majd nyugodt mozdulattal int nekik, pár szót kiált oda egyiküknek, mire azok azonnal leeresztik fegyverüket és némán biccentve jelzik, hogy továbbmehet.
Niphrella komoran viszonozza biccentésüket, és belovagol a város fái közé, majd megállítja lovát, és könnyedén leszáll róla.
Körülpillant, majd lehunyja szemeit és egy pillanatig gondolataiba merülve áll. Igyekszik rendezni emlékeit, sejtéseit, érzéseit...
Végül egy mély, reszkető sóhajjal újra felemeli a fejét, felnéz, szemében szilárd határozottság villan.*
-Gyerünk, Nimtarcos. Mielőbb Celeborn nagyúr színe elé kell kerülnünk.
*Hátra sem pillantva int ménjének, aki egy szeretetteljes, halk nyerítéssel azonnal, készségesen követi gazdáját.*
~Találnom kell valakit, ~*gondolja magában* ~aki hajlandó Celeborn úr és Galadriel úrnő színe elé kísérni engem.
Elvégre hiába ismerték őt jól Caras Galadhonban apja, az egykori határőrség kapitánya révén, az úr és az úrnő színe elé mégsem állíthatott oda csupán önszántából, előzetes bejelentés, hivatalos kérelem vagy maga a Celeborn úr kérése nélkül.
~Találnom kell valakit! ~*ismételi meg magában elszántan iménti gondolatát, és könnyed léptei még sietősebbé válnak.*

*Niphrellának azonnal feltűnik a fényes páncélt viselő tünde őr.*
~Hmm... Az egyenruhája! Igen! Ez a férfi egyértelműen a palotaőrség tagja! ~*hasít belé a felismerés, és a lembast habzsoló ründe felé siet.*
~Akkor nyílván szabad bejárása van a palotába. Biztosra veszem, hogy be tudna kísérni az úrnőhöz.
-Elnézést! -*szólítja meg illedelmesen, miközben finoman megérinti az őr vállát.* -Sürgősen beszélnem kell Celeborn nagyúrral. Ez az ügy nem tűrhet halasztást! Kísérjen a színe elé, kérem. -*nézett komoran, de kellően kérlelő tekintettel az őrre.*

*Az őr hátra néz...épp az utolsó falatot kapná be mikor megzavarják*
-Már elnézést de ki maga? Nem engedhetem csak úgy Celeborn úr elé!
*Az utolsó falatot is bekapja és rágcsálni kezdi. Egy picit lelkiismeret furdallása lesz.*
~Beengedjem?...~
*Ezt kérdezgeti magától mikor szíve megszánja a fiatal hölgyet*
-Hát jó, legyen. Nem néz ki túl veszélyesnek úgyhogy jöjjön csak.
*Megtörli egy apró zsebkendővel a száját és a palota felé veszi az irányt abban a tudatban, hogy Niphrella követi.

-Hannon le, mellon! Nagyon köszönöm, hogy elkísér. A szívemben nincs ártó szándék, erről biztosíthatom.-*köszöni meg az őrnek Niphrella, majd tiszteletteljesen biccent egy aprót a fejével, és folytatja.*
-Kérem bocsásson meg, amiért megzavartam. Udvariatlanság volt tőlem, beismerem, de küldetésem túlságosan fontos és sürgős, így nem tehettem mást. Mindenesetre, hogy először is a kérdésére válaszoljak; a nevem Niphrella Ariedalle, és az északi határőrség egykori kapitányának leánya vagyok. -*válaszolja nyugodt hangon, miközben szorosan a tünde őr nyomában lépked Celeborn úr és Galadriel úrnő palotája felé.*

-Nincs mit hölgyem...Látom magán, hogy nem rossz szándékkal kíván Celeborn úr elé menni...de egy dologra mégis megkérném...
*Amikor ezt mondja már a Palota kapujában állnak*
-A fegyvereit kérem adja át...ezt csak a biztonság kedvéért...minden utazótól ki Urunk elé kíván járulni elkérjük a fegyvereit...így Ön sem lehet kivétel ez alól.
*Mondja majd tartja kezeit Niphrella fegyvereiért*

*Niphrella lassan végigméri az őrt, tűnődve fürkészi a férfi szemeit... majd végül a derekához nyúl, és egy egyszerű mozdulattal hüvelyestül lecsatolja könnyű, ívelt pengéjű kardját. Átnyújtja az egykezes fegyvert a tünde férfinak, majd leakasztja válláról íját és hattyútollas nyilakkal teli tegezét is; azt is átadja.
-Ennyi lenne. Na és persze a lovam. Végeztünk? -*kérdi az őrtől.*

*Egy ló jelenik meg a láthatáron, két utassal, és egy követővel. Nem sokkal mögöttük egy leopárd féle állat fut. Árnyék. Gid szorosan fogja Kyro derekát, mert nem akar leesni ebben a szédítő sebességben. Nem sokára feltűnnek a láthatáron az tünde-város első tetői. Gid szeme felragyog, és felkacag. *
- Galadriel...
*Suttogja a levegőbe, és a név melegséggel tölti el.*

*Gidék sokáig lovagolnak a városban, de Gid egyre türelmetlenebb. *
- Bocs, de tudok egy rövidített utat. Én most gyalog megyek. Ha jössz, akkor Galadrielnél találkozunk! Rendben?
*Teszi fel a kérdést, de egy pillantás múlva- válasz nélkül eltűnik a város egyik utcájában. Semmi nem emlékzetet rá, csak Árnyék, aki most vette észre, hogy a gazdi eltűnt. Várakozón néz Kyro-ra. Reméli, hogy a fiú mutatja az utat. eközben Gid vadul rohan végig pár üzlet, és lakás előtt, majd pár kovács előtt. Nem sokára megpillantja a kastély. A réten szalad épp át, mikor talán Kyro felébred, hogy GId már nincs ott...*

*Niphrella végül az őr kezébe nyomja hófehér csődöre kantárját, és finoman biccent fejével.*
-Nos, íme, immár teljesen fegyvertelen vagyok. Most, hogy végül mindent rendben talált, esetleg Galadriel Úrnő és Celeborn Úr színe elé járulhatok? Nagyon vágynék szót váltani velük. A hír, amit hozok pedig nem tűr halasztást, ügyem igen fontos lenne. Hosszú volt az utam, sietve jöttem, hogy szóljak Caras Galadhon ura előtt, még a lovam is elfáradt kissé, bár szilaj teremtés. Utamra engedsz-e?
*Elhallgat, csöndesen várja az őr válaszát, és azt, hogy bebocsátást nyerjen végre, bár kezd kissé türelmetlen lenni.*

*Végül megérkeznek Lórienbe...Kyro nem járatos ebben a városban ezért tényleg csak kóvájog...Gid egyre türelmetlenebb...végül lepattan a lóról, s elszalad...Kyro kicsit bosszúsan néz utána, gyorsan lepattan a lováról de késő, Gid addigra már árkon-bokron túl van*
- Gildraen!Várj!
*kiált utána de ezzel már nem ér el semmit..Hátranéz lovára és Gid állatára...*
- Várj itt Eklidis...
*suttogja lova fülébe tündéül, és megsimogatja...aztán Árnyék is leugrik mellé.Kyro végül Gid után fut amilyen gyorsan csak tud és a fekete állat is nyomába szegődik*

*Gid már jó pár saroknyira van, mikor Árnyék ugrik mellé. Gid meglepetésében nekimegy egy ifjú tündének.*
- Hopp! Bocs.
*Mondja, és Árnyékra néz. Oldaltbillenti a fejét, és úgy nézi a kis állatot. Nem sokára futó lépteket hall maga mögött. Megfordul, és Kyro-t látja ott. Pislant párat, és Kyrot megkérdezi.*
- Te... Hogy kerülsz ide?
*Majd eszébe jut, hogy a fiú is tünde... Gid megrázza a fejét, és így szól.*
- Szóval menjünk együtt?
*Aztán belehasít valami felismerésféle.*
- Te jártál már itt? Ismered az utat? -árnyékhoz fordul- Igonni!
*Csak ennyit mond, és a kis állat elszalad, majd a fiú lovával tér vissza, akit kantárnál fogva húz. A ló igencsak nem akar jönni... Gid Kyrora néz.*